Nem is olyan rég történt, a hatalmas hegyek birodalmában, a manónép úgy gondolta, hogy még egy tavaly elcsent tündérvarázslattal, kicsit átrendezi a világot, és a föld lett az ég, és az ég lett föld.
Fejük felett nyíltak a virágok, a fejük felett szaladgáltak az állatok, ott ringatóztak a búzamezők, ott értek be a fák gyümölcsei. Míg a föld csillagmezővé vált, a Hold is ott nyújtózkodott pont előttük, és ha jött a hajnal, a Nap is reggelente velük itta a kávéját, nagyot örvendeztek, milyen jó nekünk!- gondolták! Igen ám, de magukon kívül másra nem is gondoltak, és eszükbe sem jutott, hogy ebből bármiféle gondjuk is akadhat.      

Egyszer csak hatalmas embersereg ment feléjük, akik igencsak dühösek voltak.
-    Nem tudjuk learatni búzát, a virágainkat sem tudjuk öntözni, és az állatainkról  ki gondoskodik?
-    Hogyan fogjuk leszedni a gyümölcsöket? –kérdezték tőlük dühösen.
-    Álljatok bakot- mondták nekik a manók kicsit hetykén.

Úgy is lett, bakot álltak, és egyre magasabbra értek, de a manók megrángatták a legalsó ember nadrágszárát, és rögvest úgy dőltek el, mint egy torony.

Olyan mérgesek lettek rájuk, elkezdték kergetni a manókat, de hiába  voltak nagyon edzettek nem érték sehogy sem utol őket. Másnap újra találkoztak velük.

-    Nem vagytok éhesek, kérdezték tőlük?
-    De nagyon- válaszolták már nem is olyan hetykén a manók
-    Akkor ti miért nem szedtek magatoknak gyümölcsöt, hisz azt nagyon szeretitek!
-    Mert nem érjük el!- felelték.
-    Álljatok ti is bakot, biztos szerencsésebbek lesztek, mint mi!- vetették fel nekik.  

Majd huncutul egymásra is néztek, és biztatták a manókat, mutassák meg nekik, hogy kell jól csinálni.
A manók ezt kihívásnak tekintették, és bakot álltak, de ők még addig sem értek fel, mint az emberek, akik viszont magukkal vitték a falu kutyáját, és bizony, ahogy meglátta a manókat, rögtön a nyakukba ugrott, és bizony ők is úgy dőltek el, mint a torony. Most ők morgolódtak, miközben az emberek jól kinevették őket.

Harmadnap már nagyon ácsingóztak a gyümölcsökre, de hiába voltak nagyon éhesek, nem akarták elveszíteni a csillagmezőt, amit mindennap így körbe bukfencezhettek, és a Nappal való reggeli kávézás is, nagyon ínyükre volt még.

-    Mi inkább koplalunk még!- Amúgy sem tudjuk visszavarázsolni. Nektek meg legalább nem kell mindennap korán kelnetek, hogy gondozzátok a virágokat, fákat, búzamezőket, és állataitokat. - gondolkodtak hangosan.
De közben olyan gazos lett már minden, az állatok annyira lesoványodtak,  hogy nézni is rossz volt, az emberek dühe meg egyre jobban erősödött. A manók megijedtek, és elkezdték hívogatni a tündért, hogy segítsen nekik.
A tündér az első hívásra már megjelent előttük, látta ám a felfordulást, és még mielőtt a manók kinyithatták volna a szájukat, varázspálcájával magához emelte őket. Most már értem hova tűnt az egyik varázslatom, ti csentétek el, és még ti akartok tőlem segítséget kérni?- kérdezte tőlük.
-    Meg is érdemelnétek a sorsotokat!- mondta tovább.

-    Jaj, Tündér ne haragudj, tudod, mi már csak ilyenek vagyunk, többé nem teszünk ilyet!- ígérgették bőszen. Kérj tőlünk bármit, megtesszük neked, csak segíts nekünk!- kérlelték tovább.

-    Először is csináljunk vissza mindent, ahogy volt, a földön legyenek a fák, a virágok, az állatok, a búzamezők, az égen a csillagok a Hold, és a Nap

-    De hogy lehetne visszacsinálni?

-    Csukjátok be a szemeteket, nyújtsátok kezetek az ég felé, és mondjátok hangosan: Jó manók leszünk, jó manók leszünk, nem csenünk többé varázslatokat, nem csenünk. és ahogy ez megtörtént minden a helyére került. Az emberek is megnyugodtak, megköszönték a tündérnek a fáradozásait. Körbenéztek minden rendben van-e, megetették az állatokat, megöntözték a virágokat, a búzamezőkön gyermekeik boldogan szaladgáltak, volt aki, fára mászott örömében, és egy- egy gyümölcsöt vett magához, hatalmas mosollyal a száján. Majd elköszöntek és hazaindultak.

A tündér még a manókkal maradt, és miközben ők is eszegettek, jól elbeszélgetett velük, talán a kis rosszcsontok még ma is azon tanakodnak, mi volt ebből tanulság, de két tanakodás közepette, nem bírtak a bőrükben maradni, és elcsentek újból egy varázslatot, de az már egy másik történet.