Nézz rám barátom!
Sötét karikák
szemem alján.
Homlokom ráncai
aszott képem
rút jegyei.

Nem segít rajtam
már a plasztika,
lógó cimpámnak
nehéz a brill.
Mondd minek is
a fülbevaló?

Káráló hangom
süket fülekre lel,
blőd kérdéseimre
senki nem felel...

Orrom mint
megrepedt cserpák
rálóg lefittyed számra.
Állam alatt 
dús toka reng.

Nézz rám barátom!
Mondd minek ez már?
Reszketeg álmaim
lekembe marnak.
Nincs ereje már
fogni e karnak.

Elszántan,
halálraváltan
várom a véget.
Nemsoká csenget,
s mint kóbor hontalant
befogadom a halált.