Azért nevelgettem egy zsenge almafát
hogy érjen a nyárban az örömapaság
vad viharok tépték jeges szelek rázták
őrizte ágán az ígéret csodáját
mint mellettem sétál friss menyasszony lányom
átsétálunk ketten hetedhét határon
ő libbenve szárnyal én már sántikálok
nem térít el minket holmi gazos árok
a hála párája tiszta kristály vizünk
erre az egy napra a kegyelem velünk
a szemében öröm csillogva kedvesen
ezt is megérhettem édes jó Istenem
a szokatlan öltözet zsakett nyakkendő
megtorpan egy napra a meghökkent idő 
már létezésünk mélyén összetartoztunk
madárének-felhőn elhaló himnuszunk
túl a valóságon a mesék peremén
célja felé megyünk a leányom és én
mért reszket a kezem ha övét átadom
honnan a könnyem ha nincs bennem fájdalom
mily könnyedén lépdel bízva és kacagva
nem gondolva télre csikorgó havakra
az életük tavaszát majd együtt várják
felöltve magukra a vágyak csodáját
mennyi egymásba bomló kötözött világ
véletlen rend igéző összevisszaság
létezés zamata lágy mosoly az ajkán
ontsd virágait a lányomra almafám

2022. július 24.