Legyen hát béke, öröm e Földön!
Ne kelljen senkitől, semmitől sem félnünk.
Legyen irgalom, kegyelem, jóság,
Ne lakjék szívekben soha háborúság.

Írd meg, te Poéta, papírodra írd le!
Nem kell a gyűlölet, hisz csak ölne, ölne.
Kinek fegyver van egy is a kezében,
Fegyver van annak szívében, lelkében.

Nekünk béke kell! Békét hát e Földnek!
Béke nélkül mik vagyunk, tán csak holmi közhely.
Ember kell ide, emberibb, mint vala,
S nem hullanék le a szeretet fala.

Vakon születnek, kik harckocsiba szállnak,
Süketek, kik ugranak a csatakiáltásra!
Tisztulj szem! Hallja fül!
Élj ezen földön Ember, de mindig csak emberül!

Mit ér a háború? Véres már a zászló!
Annyian haltak már a századok sorától.
Jön, és mindig jön, ki gyilkolni vágyik,
A gyűlölet lángja már a pokolban is látszik!

- "Irtsd ki te, Fiam, eme gonosz fattyat!
Te vagy te, ki felettébb hatalmas!"
Így szól az Úr, s eljön seregével,
Eltörli a földről a sarló léptű férget.

Új nap ragyog, új csillag az égen,
Isten dicsősége világít be mindent.
Együtt esznek bárány meg a farkas,
Meg lesz terítve a megmaradtaknak.

Budapest, 2024. április 24.

TM