Csend ül a szívemen, mosolyom végtelen,
benne a vágyam, és benne a szerelem.
Örökkön keresem, mi egykor elveszett,
emésztnek lángok, és emészt a szeretet.
Gondolat csapong két kimondott szó között,
elmúlik minden, csak a gondolat örök.
Járatlan utakon kísérnek remények,
míg fölöttünk elsuhan csendben az élet.
Aranykalitkában őrzöm szép álmomat,
míg magához ölel a sok ezer gondolat.
Szakadék szélén imbolyog életem,
fogod a kezemet, és ott vagy énvelem.
Gyönyörű lelkünk a tétova időben
pillangószárnyon suhan át nesztelen.
S míg millió remény gyúl ifjúi szívünkben,
létünk benne örök, s a szerelem végtelen.
Csókod tüzében egyszer majd elégek,
de ott leszel velem, ha eljön a végzet.
Sóhajunk összeforrt, kezed a kezemben,
a világba simultunk, érzem már örökre.