A múlt jó szabónak kabátját viseli,
míg a jövő, még csak férceltet cipeli,
de hozzáértő kezek között ragyoghat,
hirdeti Isten adta adottságodat.
Ahogy szavaidat gondosan sorolod,
értelmes képet alkotnak a mondatok,
vagy kezeidbe veszel nyersanyagot,
kihámozod a felesleges salakot.
Ez nem lebecsülés, mindenki ilyet nem tud,
szavakból verset, tűzifából míves fakaput,
emlékszel még anyád legízlettebb főztjére,
apád néma ajkára, szikrát vető szemére.
Agyadban lesz kerek alkotó nemes tudat,
két kezedben válik formává a gondolat,
majd tárod mindenki elé, mi szép és nemes,
állja évek próbáját, örök tökéletes.
-írta-Varga István
Barcs-2020.05.24.