…és elindultunk ezen a téli úton.
Fölöttünk álmodtak a havas fák,
csillagok játszottak fönt a csúcson,
míg lent csendet ringatott a havas ág.

Megörökítetted a mélytorkú útkanyart.
Arcod sugarazta az alkotás örömét,
a szerelmet, amit semmi sem zavart—
a pillanat bársony-feketét vont köréd.

Életünk egyszer élő pillanata ez,
s a szerelmünk alkotja ezt a képet—
kerete illik feketéhez, fehérhez,
út felett is, mit tömöríthet az élet.