Ősznek ölébe
hajtja fejét a nyarunk.

Rőt levelet
fúj az északi szél.
Hűvös a hajnal
halk a madár dal.
Magányos alma
ring a fa ágon,
ébred ezer színű álom.

Vágyom a nyárra,
ám tova tűnik.
Tétova napnak
nincs heve, fénye.
Harcol a lét,
s az enyészet.
Hűvös eső sír,
csönd szavú tájon,
tévutam fáradtan járom.

Csordultig megtelt lelkem a búval,
együtt élek a ködbe zárt múlttal.
Ölelj meg drága Barátom!