Óvd a fát, mely hűs árnyat ad,
levele széllel muzsikál,
s ha jő sejtelmes alkonyat,
mesét mond fénylő csillagnál.

Ne lépj virágra, hajts fejet,
benne egy cseppnyi csoda él,
szirmával világot festett,
s eget, mely kékebb a kéknél.

Hallgasd a madárcsacsogást,
nem pénzért szól, csak úgy, neked,
benne ezer szívdobogást,
s a "vigyázz rám" üzenetet.

Vizek tükrében hajnalpír,
csodálja szarvas, róka is,
de ha medre törmeléksír,
a kép már régen rút, hamis.

A Föld nem kér mást, csak időt,
kis figyelmet, tiszteletet,
ne dobd el, mint használt cipőt,
tanulj tőle becsületet!

2025. április 22.