Nézlek csak elmerengve, ó te Hófehér,
mily hosszú, rögös volt az út, mit megtettél,
míg eljutottál hozzám, míg ideértél.

Látom ősapád, s ősanyád hajladozni
viharos, széljárta úton porosodni
Vajon ennyi volt csupán, mit elérhettél?

Lehettél volna hajón tartógerenda,
hűvös szobát átjáró édes legenda,
de fáj nagyon, te mégsem erre születtél.

Lehettél volna tán antik bútordarab,
gyufa, fogvájó, építőkocka alap,
de te, kis Hófehér, nem erre teremtél.

Látod, most kezemben tartalak szótlanul,
fehérséged lassan orrom köré simul,
egy mozdulat, s máris örömet szereztél.

Ha te vagy nekem, hidd, a nátha is véges,
lehetsz illatos, többrétegű, sőt színes,
jó, hogy megtaláltál, mert engem kerestél.

2016. május 20.

T.M.