Hajnalban, mikor még csak pang a létem,
olyan üres vagyok, és pucér egészen,
és a gondolat magvai arcul legyintenek,
bekapcsolom unottan hát az Internetet.

Szörfözöm ágyamban bénán, mozdulatlan,
pedig alig múltam nemrég csak hatvan,
és kitárulnak nyomban csodás világok,
és az igaznak mondott ócska hazugságok.

Megosztok minden ócska katyvasz bóvlit,
ettől a lájkok tömege egyre csak gyűlik.
Küldöm a szívem és a suta hüvelykujjamat,
ingyen adom, nincs ezekre semmiféle kamat.

A Facebookon lám már mindenki éber,
itt lehetsz sorsüldözött, jámbor vagy stréber.
Virtuális síkon foghatod meg kezem,
érdekel is bárkit, hogy mi a helyzet velem?