Orion AR 302
A szekrény tetején pihen már régóta,
Torkán akadt a szó, meg a régi nóta.
Csendbe burkolózva alussza az álmát,
S én őrzöm gondosan a múlt krónikását.
Ötvenes években oly népszerű termék,
Már hat évtizede, hogy szüleim vették.
Abban az időben technika csúcsaként
Mindenki rajongott e csodás darabért.
Konyhában a stokin lett állandó helye,
sámlin lovagolva szembenéztünk vele.
Édesapám hátul, előtte ültem én,
Ittuk minden szavát,- új volt e szerzemény.
Hosszú éveken át számunkra családtag,
lelkesen hallgattuk hétköznap, vasárnap.
Megannyi műsora elszórakoztatott,
Nyitott a világra számtalan ablakot.
Mikor csak tehette, az igazat mondta,
De a gaz hatalom markában tartotta.
Mondandóját folyvást hajtogatta nekünk,
Szavak közt az igazt mindig megkerestük.
Történelmi vihar amikor lecsapott,
Előtte töltöttük majd az egész napot.
Mi történt, pontosan tudósított róla,
Jelentette a hírt, - a Szabad Európa.
Titokban, és halkra tekerve a gombot,
Fülünket hegyeztük, arra amit mondott.
Sok magyar emberben tartotta a lelket,
Azzal, hogy kimondta, amit ő csak sejtett.
Jó ebédhez szólt a híres magyar nóta,
Hegedű, s cimbalom örök rangadója.
Ízesebbnek tűnt a vasárnapi ebéd,
Hangja elnyomta a kanálcsörgés neszét.
Délután "Szív küldi", a szívnek szívesen,
Meghatott dalával menekült szíveket,
Kapocsként érezte rokon és jóbarát,
Lelkéből könnyezett ha e dal rátalált,
s üzente, hogy: "Oly távol messze van hazám",
"Túl az Óperencián", látom-e még? Talány.
Az "Akácos út"-ra tévedt majd a nóta,
Örökzöld dallamát a fülembe rótta.
"Valaki vár, ha hazamész", - igen Apa.
Most már értem, miért ez volt kedvenc dala.
Végigdrukkoltunk sok közvetített meccset,
Akkortájt a futball még élményt jelentett.
Érdekes műsorok, hírek és a zene,
Népszerűségének méltán az érdeme.
Sorolhatnám hosszan, még miért szeretem,
Gyermekéveimtől, még most is, deresen.
