Ó mi féreg, ki élőtestet zabál,
mint saját fajtáját felfaló sakál,
ki nemzetünknek fiait gyalázza,
majd ezt tudományosan magyarázza.

Sajnos hogy több ilyen is van belőlük,
vajon kilehetett a nevelőjük,
ám régen árulókat akasztottak,
ma büszkén meg egymásba kapaszkodnak.

Ó Mária, hát végre tégy nagy csodát,
söpörjük az utolsó mocsok porát,
vagy a gyalázkodónak nyelvét szegjed,
hogy rólunk ne terjesszen ennyi szennyet.

Kárpátoknak gyönyörű szép karéja,
édes Hazánknak legyen ez bokréta,
Turulmadár szálld körbe hegygerincet,
közben szárnyaid csak nekünk integet.

Magyaroknak dala zengjen jó messze,
hogy alvó hazánkfiát felébressze,
dalra fakad országunk apraja-nagyja,
gyűlöletet minden magyar hátrahagyja.

Bízunk benned Nagyasszonyunk örökké,
igaz szavunk váljon aranyrögökké,
tiszta égbolt ragyog országunk felett,
boldog szívünk hittel áttüzesedett.

Magyarország nekünk az Édesanyánk,
halban, vadban, termésben gazdag tanyánk,
ki vendégségbe jön szívesen látjuk,
lelkünket kedvességgel eléjük tárjuk.

Barcs, 2019.06.01.