Vidámságról kéne írni,
nemcsak mindig sírni-sírni,
de szegény cica is miákol,
halat evett, hát szipákol,
a torkán akadt szálkától.

Kutyánk éjjel, ugat vonyít,
nappal postásra vicsorít,
utcánkban néma a harangunk,
kötele szakadt, haragszunk.

Haragszunk a szóra, a jóra,
fiatalt féltő anyóra,
a hajnali madárszóra,
koránkelő nagyapóra.

Mindenre, a sok suttogóra,
horgászra, bírói sípszóra,
hibássá lett szekrényajtóra,
az üres söröskorsóra.

A vidámságról kéne írnom,
bohócról, hogy nevetve sírjon,
íróról, költőről, csak írjon,
a becsukódó ajtóról,
hogy nekem mindig kinyíljon.