Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,
a nyárnak vége már.
Keresem a tavasz illatát,
a nyár záporát,
az ősz harmatát.
A sárguló levél titkát keresem.
Kutatom, s talán meglelem benne,
a tavasz mámoros fátyolának
halk szavát…de…
A lomb hull a fákról,
a hervadó virágról…
Az ősz parancs-szava csendül,
az elmúlás már lendül,
s át a határon,
megrázva téli subáját…
Beborítva a sárguló lomb,
virágszirom utolsó sóhaját,
lágyan…hófehér pihéjével
rátelepszik, s így…
Megpihenve várja, 
jöjjön el a tavasz
csalogató hangján a kikelet,
melyben az egész föld megremeg...
S megreped a jég,
hisz a tél bundája már meleg.
Ledobja magáról a régi terhet,
s várja az ébredő természet a
csöpp...csöpp...csöpp...ÉLETET!