Indákat fon rám az élet fonala,
olykor szorosat, vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik,
kezet, vagy szívet szoríthat.
Az elmúlt évek gyökerekké váltak,
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok, vágyak,
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.
Gondolataimat próbálom értővé tenni,
a leírt szavakat formába önteni,
csak így válik teljessé világi életem,
melyek olykor lehetnek a végzetem.
Nem baj, ha sokan nem is értik,
hisz családom egyes tagjai között
vannak, akik csak kívülről nézik,
hogy mi ez a leírt összevisszaság,
melyek igazából őket sem érdeklik.
De számomra az élet olyan összetett,
van belőle innen-onnan egy-egy csepp,
színes- vidám, benne fényesség színezet,
mert csak úgy lehetek szeretve boldog,
ha bővül a látóhatár és a képzelet,
tehát így érted meg ezt a kusza életet.
Barcs, 2015.07.14.