"Nem fogadlak el olyannak, amilyen vagy. Máshogy kellesz nekem, máshogy fogadlak el, csak olyannak, amilyennek én akarlak látni, úgy nem vagy jó, ahogy jó vagy, csak úgy, ahogy én akarom. - ilyen nem létezik.

Ha szeretünk valakit, akkor szeretjük, hibái, botlásai ellenére is. Persze, haragudhatok, nem érthetek egyet veled, esetleg szomorú is lehetek miattad. Ám a kapcsolatunkban az a fontos, hogy elfogadjalak olyannak, amilyen vagy. A hibáiddal együtt. Mert ember vagy, nem valami nekem alkotott Isten, akinek kizárólag az én igényeimet kell szolgálnia.

Szolgáld a saját boldogságodat, mert a boldogságod az enyém is. Ha tőled várom az én személyes boldogságom, sosem leszek elég jó. Mert magamtól nem vagyok az. Márpedig ha magamtól boldog leszek, és te mégsem fogadsz el, akkor nem szeretsz.

Attól még, hogy nem fogadsz el, én szeretem magamat. Ilyen egyszerű az egész." (Tóth Éva)