Évtizedek sorra vesztek,
de rakódtak rám a terhek,
talpam alatt koptak kövek,
felfelé még egyre megyek,
míg csúcsát érem a hegynek,
kellene hogy megpihenjek.

Felértem egy széles fokra,
a hetvenedik lépcsőlapra,
mögöttem a léptem pora,
előttem hegynek ködös orma,
azt sem látom, milyen forma,
meddig érhet a lét fonala?
Mögöttem követnek szépen sorba,
előttem meg kézen fogva.

Igen-igen ködös nagyon,
kitartást az Isten adjon,
mert az élet igaz vagyon,
mellette enyészik panaszom,
természet hangját hallgatom,
igyekezve - intelmeit megfogadom,
míg felfelé baktatok - imádkozom.