Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Érintés

Marika Lovász
Marika Lovász képe
     Ne haragudj kedves, de nem tudok gondolkodni. Most csak érzek, és sajnos ez határozza meg minden tettemet. Szeretném elfelejteni azt, ami van! És ami van, az az, hogy szeretlek. Még ha csak gondolatban is. Amikor először találkoztunk, arcomat - arcodhoz simítottam, kis ovális körökkel jeleztem, hogy nem vagy közömbös számomra. Megjegyezted ezt, mert mindig így köszöntesz, ha találkozunk.
     Én úgy teszek, mintha nem venném észre, közben a kíntól amit érzek, sírni tudnék. Arcom érintése arcoddal, szívemig ér. Megrázza egész bensőmet, olyan elemi erővel, hogy ordítani tudnék. Akarom! Alig várom, hogy megérintsél, és aztán... aztán magamba roskadok napokra. Sírok, ahányszor rá gondolok, hogy milyen volt. A testem mást akar, mint amit az agyam parancsol! Viaskodunk.
- Azért az egyetlen éjszakáért is megérné, - mondja a vágyam.
- Légy büszke! - Mondja az eszem. Istentől kérek helyes útmutatást, remélve, hogy megszabadulok a kíntól. Nem segít! Krisztus többet szenvedett, hozzá képest ez a kis kín, szóra sem érdemes.
    Miért is nem mondtál nemet, az első hívó szóra? Csak egyszer csorbult volna büszkeségem, és ma nem kellene kínlódnom, ha hozzám érsz. Hiába tudom, csak én vagyok szabad, te nem! Mert nem ez a bajok forrása. Hallom suttogásod. Amit mondasz, abban nem én vagyok. Mindketten mást akarunk. Hiába adtam neked olyan örömforrást, amiről csak álmaidban hittél, hogy egyszer megkaphatod, már késő. Kapcsolatunk örömét csak én éreztem.
     De ez így nem igaz. Ha másra gondoltál, akkor is én voltam ott, és ezt a tudtomra is adtad. Csak pár nap és máris érezted hiányomat. Máris le tudtad írni: Szeretlek. És hiányzol. És jó lenne veled lenni
     Nem vagy sehol, csak a könnyeim peregnek, és motyogok: szeretlek ! Szeretnék veled lenni! Nagyon hiányzol!
     A távolság egy kis időre megint így fog tenni. Megszépíti majd azt, ami nincs. Becsapnak az érzékszerveink. Nemcsak engem, téged is. Csak abban vagyok biztos, hogy engem már soha, amíg élsz, elfelejteni nem tudsz majd. Mert mégiscsak kaptál tőlem valami olyat, amit soha mástól nem kaptál meg. Kinyitottam neked egy zsákot, ami tele volt szeretettel. Mit szeretettel! Szerelemmel! Akkora hullámzó tengerrel, melynek hulláma az eget veri szinte, és én bizton tudom, hogy pillangók repkedtek a parton, ha nem is ezerszám, mint a tenger hullámai, de százszámra biztosan. Kérészek voltak. Boldogságos, csodálatos éjszaka ! Egynapos. Buta eszem azt mondja: engedd, hogy legyen több is.
Egy érintésből - Kettő...
          mls...2015.szeptember 23.
Rovatok: 
Irodalom