Valami furcsa kép, mi egyre feldereng;
Valami bűvölő, s akár a fellegek
Úgy vesznek körül… néha oly mostoha…
Én nem tudom mi ez, de nagyszerű csoda.
Látom, ha nincs is itt, s ha nem látom, álmodom.
Karjába röpülök képzeletszárnyamon.
S röpülök, hová hív szerelmes mámora.
Én nem tudom mi ez, de nagyszerű csoda.
Szívem most oly bolond, keblemben meg se fér.
Perzsel, mint nap tüze, fűti száz szenvedély!
Kérdem én, szeretni talán még van joga?
Én nem tudom mi ez, de nagyszerű csoda!
Valami érzés jár, régről még ismerem.
Mint, hogyha pillangó röpködne lelkemen.
Ez talán szerelem? Szívem tán ostoba?
Én nem tudom mi ez… de nagyszerű csoda…
Rácz Endre ©
2018. 04. 22. Szerep