Kedvesem kérlek élj a mának,
ne adj esélyt az elmúlásnak!
Ha bántanál és bántanálak,
ne adjuk lelkünk búsulásnak.

Igaz... elmúlt a szerelem
és mégis kérlek, élj velem,
mert nélküled az ég se kék,
s a zaj is elveszti neszét.

Hol van a régi szenvedély már?
De még reánk sok szép tavasz vár,
ne add fel végleg a reményt,
adjunk magunknak egy esélyt!

Aztán ha eljön a végső óra,
együtt megyünk a hosszú útra,
lelkünk eggyé fonódik ott fenn,
befogad majd a végtelen menny.

De addig kérlek, élj a mának,
ne adj esélyt az elmúlásnak,
ha bántanál és bántanálak,
ne add a szíved soha másnak!