Ha belegondolsz, életünkben minden, s mi is, mindig találkozunk és búcsúzunk.

Találkozik hóhullás a kikelettel, édesanya az újszülött gyermekkel.
Búcsúzik tavasz a téltől,
mint nappal az éjtől.
Találkozik holdvilág a napsugárral, mint tavaszi szél a hóvirággal.
Búcsúzik az ősz a nyártól, jégvirág a lombhullástól.

Találkozol majd kedves emberekkel,
s búcsúzol olyantól, ki már az életedbe nem kell.
Találkozol életre szóló barátokkal, búcsúzol egy szeretett személytől,
ki hirtelen távozott, mint eső után a szélvihar szokott.

Búcsúzol, mikor szerelmed elhagy, s boldog lesz máshol.
Találkozol majd egy újabb megbízhatóbb társsal máskor.
Búcsúzol olykor attól, ki szeretett,
de hogy te indulsz új útra, ellene semmit nem tehetett.

Találkozunk szerelmekkel, boldogsággal, s sajnos majd az elmúlással, csalódással,
mi felkavar, mint mikor találkozik csendes patak az árral.

Találkozik nyári zápor a szivárvánnyal, aztán búcsúzik sötét felhőkkel, villámlással. 
Találkozik veled az élet, mint egy kaland, egy gyönyörű utazás oly szép lesz,
mint mikor találkoznak csillagok a holdsugárral, vagy nyári napfény réten a sok virággal.

Aztán egyszer búcsúznod kell minden arctól, mi beléd égett,
de magaddal viszel a másvilágra róluk sok szép emléket.
Mert találkozik sajnos az élet a halállal, s akkor már nem lesz más,
mint egy utolsó találkozás és búcsúzás.

TM