Fekete éjszakában a hold világít,
vízre ezüstös hidat épít, elvakít.
Nem rezdül a levél, nincs az égen felhő,
csak a néma, csendes éjszakai erdő.

Magas sziklák körbeölelik, megvédik,
oltalmazzák rohanását ha tajtékzik,
ha kell, apró kövek közé is bújtatják,
vizének csendes csobogását hallgatják.

Folyó mit hallasz, de elrejti az erdő,
borzolja felszínét langyos éji szellő,
a hold leszállt, fa ágai közt megbújik,
békésen mosolyog, csendesen hintázik.