Féltő kezed hiánya
csüng lelkemen,
ó..., e kéz volt az én mindenem!

De valaki elvette...
elvitte
az ismeretlenbe! 

S most... nincs, ki óvjon,
nincs ki féltsen,
de hiányát mindenhol érzem!

Megszokni nem tudom,
nem is lehet,
ezt az érzést én el nem temetem!

Kezek! Ó, drága kezek...
hova lettetek?
Valaki adja vissza nekem!

Aki ellopta...
tenyerembe tegye vissza!
Hadd csókoljam meg újra és újra!

Az a kéz volt az én világom,
nem volt abban
semmi bántódásom.

Csak szikrákat szór szemembe a könny,
a bánat csöndje...
odaköltözött.

Hisz' azok a kezek nem érintenek,
csak a szürke hideg
simogat engem meg.

Elszakadtam e kéztől, s meghalt szívem,
szívemnek egyik felében
ez maradt bennem.

Féltő kezed hiánya, mely itt csüng lelkemen,
de hiába érinteném...
nem lehet.

Ha az Isten azt a kezet nekem még egyszer visszaadná,
én azt az Istent úgy szeretném, úgy imádnám...
csak áldanám!

Éjjel-nappal neki énekelnék,
dicsőíteném őt mindörökké!

2021. szeptember 21.