Édesanyám! Két karoddal megöleltél
Karjaidban elringattál
Ha rossz voltam megdorgáltál
Ha jó voltam, simogattál
Ha beteg voltam virrasztottál!
Ha távol voltam megsirattál
Kiskapuban mindig vártál
Soha nem volt üres a kezed!
Egyforma volt mind a hat gyermeked!
Mindenkinek mindig adtál!
S vissza Te kevesebbet kaptál!
Hozomra adtad a tejet, zöldségeket
Etetgetted a szomszéd gyerekeket!
Apróra osztottad szét szíved morzsáit!
Boldogan ölelted kedves unokáid!
Sors kegyetlen volt Veled!
Rövidre szabta életedet!
Most nélküled itt vagyunk árván
Minden nap emészt a hiány
Melyet miattad elszenvedünk
S nem vigasztalja senki szívünk!
Sírodra egy-két virágcsokor
Mely olykor-olykor kivándorol
Csak gyermekeid ragaszkodása
De szavaidat hiába várja!
Édesanyám!
Tudom nem hallod már a szót!
Fájdalmam mélységét nem érzi senki!
Szivvel, észszel föl nem foghatót!
Mily nehéz Nélküled élni!
Mosonmagyaróvár.l995.O4.O2.