Mi mindig a feltámadást várjuk,
mikor magunknak ássuk az árkot,
tizennyolcban vörös lett a város,
templom pusztult, zászló szivárványos.
Volt egy város kit tetemre hívtak,
lett ország, mit barakkokba nyomtak,
ám elég lett, vörös csillag porba,
békés tüntetés fulladt horrorba.
Lyukas zászló lengett barikádon,
benzines palack csattant páncélon,
kemény megtorlás jött, akasztással,
majd ünnepel májusi bazárral.
Ezek lennénk, a könnyen feledők,
egyik nap sírók, másnap nevetők,
gyorsan feledtük hóhérainkat,
kiknek unokái, belénk marnak.
A szó soha nem fonnyasztja szirmát,
mi sem felejtjük az alamizsnát,
gonoszság munkásőrséget hozott,
sok fiatal a KISZ-be kárhozott.
Ötvenkilencben még láttam romot,
mit Budapesten a harc okozott,
fagyos volt a város félelemmel,
ezt láttam akkor gyermeki szemmel.
-írta-Varga István-Barcs-2020.09.15.