Kacsintgatnak a vak kvazátok
hajnalig járok a Hold peremén
immáron pannon svábbogár maradok
több száz meg nem élt sors lehet így is enyém
egy vershéj tompa késem alatt
kinn a világ káros buzgalommal
az élet vetésén a halál arat
csendesen a csendem a magányról szaval
a látszatra már rég nem adok
míg lépteim figyelem, ügyelem
csalogatnak mélán a harangok
pékek, trafikosok lapozgatnak bennem
katatónia kerülj engem
öleljetek édes semmiségek
testem leszól, lelkem átértékel
mutassátok utam rögeszme ösvények
miért vágyom élni ily gyarlón
olajból préselt flakonok között
amíg a végzetem nem lövet tarkón
miért oldozok és miért is kötözök
nincs hadüzenet, nem jön követ
reggel megitat egy méregpohár
éjszaka hályogán ütnek át kövek
hajnali boncolás, rozsdás a vesetál
elefántcsontból az ördög golyó
pörög a kárpit-sanda varázslat 
meteort abrakol egy sánta faló
zabom ropogtatja, nincs reá bocsánat
fáslizott vízeres térképen
már a lényeges is lényegtelen
tátongó sebek a lágy gyolcsot tépem
vitorlám sekély a pocsolyás tengeren

álkulccsal nyíló kinyithatatlan
törpéknek eszkábált emberkatlan
semmim sincs, mégis mindenem megvan 
ne torpanj meg, forogj Föld alattam.

2022. június 25.