A híd ragyogott a vízen
arany arca ezüstre vált
ketten néztük gyönyörködve
emlék marad mindörökre.

A híd ragyogott a vízen
hajnal fürdette rózsáit
csak te láttad, mert szeretted
a csend magasztos óráit.

A híd ragyogott a vízen
és én ültem mozdulatlan
gyógyulásban bízva, hittem
megsegít a Halhatatlan.

A híd ragyogott a vízen
alkonyórán, esti dalban
dúdolt a csend a holdfényben
titok üzent csillagokban.

A híd ragyogott a vízen
szívünk remegve búcsúzott
féltük, mit látunk tükrében
de reméltük a holnapot.

Most is ragyog a fényes híd
magam nézem, te messze jársz
arcod kedves, angyalszelíd
érzem szívemben, Hazavársz.

2022. január 28.