Megmutatom Neked az odavezető utat.
Ások egy kutat.
Beledobok mindent,
mi lelkemben rossz dolgokra mutat.

Lehet, hogy feneketlen kút lesz,
mert benne lesz minden, mi fájó
s szép volt, ami már a múlt lesz.

Ástam egy kutat, de be is temetem,
s rossz emlékeim ezzel el is feledem.

Azért ültetek mellé még egy fát is,
amit az, ki szeret, lát is.

Remélem, nem lesztek kevesen,
s én is megtalálom, ha majd keresem.

A jövőben, ha valami bánt, felkeresem,
láthatjátok, ahogy majd a kutat
újra kiásom, s be is temetem.

Mellette a fa virul, jó magas, sudár,
táplálja a kút, ágain énekel sok madár.

Ha majd árnyékában lesztek,
életem milyen volt, eldalolják nektek.

TM