Ártatlan szemek, tükrei a fénynek,
tele csodával, nem ismernek még könnyet,
s így jövői a reménynek.

Kis kezek nyúlnak, bizalommal telve,
s minden reggel a világra csodálkozva néznek,
tiszta szívvel kelve.

Ők a remény csírái, a jövő ígérete,
lelkükben a szeretet, s a béke üzenete.

Hangjuk, mint a csengő, nevetésük édes,
a sötétet elűzik, minden bú elvész,
s bennünk is nevetés lesz.

De az élet néha árnyékot vet rájuk,
fájdalom érheti kis ártatlan világuk.

Védeni kell őket, óvni a rossztól,
hogy megőrizzék szívük tiszta forrását,
távol minden gonosztól.

Mert ők a legdrágább kincs,
a legszebb ajándék e földön,
ártatlanságuk, akár a legtisztább forrás vize,
mi e föld mélyéről följön.

Hagyjuk, hogy nőjenek, szeretetben, békében,
s e világ váljon jobbá,
az ő létezésük fényében.

TM