Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy Vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp hogy betakarja testem.
Messzi utazok, Vele. A tenger zúg,
morajlását hallom csak. Kereslek
fent és víz alatt. Parti kövek ütik lábamat.
Nagy testi fájdalmakkal küzdök.
Kezem mozdulása akad, nem emelkedik.
Tornáztatom a vállamat a semmiért.
Nem forrnak a szakadt inak,
csak a helyüket keresik.
Sós a víz, a tenger könnye belül is mar.
A Szépséges nap, mint nap megjelenik.
Csak úgy látom, mint meghalt anya a gyermekét.
Gyűjtöm a nagyítókat, hogy látásommal
közelebbre varázsoljalak. Néznék
titkos órákat melyekkel visszaforogna az időm,
lennék húsz éves , ahogy valaki szeretné,
de villámlik s az ébredés szörnyű.
Már nem akarok ébren lenni, csak örökre
aludni, aludni, örökre elaludni.