Magyar stáció

Állunk a porban, ember arcunkban
hazát szerető emberek szemefénye ég.
Élünk egymást tipró tömegsorsban,
rákos közöny hull ránk: ítélhető kép.

Sorsunkban, felmutatva visszük az ujjal
mutogató emberek kínba törő életét.
Viaskodunk, köpködőkkel, buckásúttal,
és nem találjuk a csalárd hatalom igéretét.

Tűrőket látunk, és szenvedőket is ott,
ahol korbács suhint s lándzsa-hegye áll,
félelem lebeg köztük, gyolcsuk szétoldott,
árva hitük egymásban, csak félelmet talál.

Néha megállást parancsol bennük a törhető
test, de pusztulásukat a remény vigyázza!
Számozottak, de csak az ember követhető—
a megfélemlítő a hatalom a jót magyarázza.

Ma még hősök hitét hordozva kelnek fel,
éltetnek adósságban fuldokló szent hazát,
bár tudják, eggyéválnak az anyafölddel—
életet jelent  a küzdő igazság: a haza igazát!

Toronto, 2013. március 27.