Tárva van a kapu, hazavár a szívem,
ami érted fáj és érted dobog híven.

Sok-sok kilométer távolság az nagy űr,
mit anyai szívem egyre kevésbé tűr.

Legyűr a hiányod, aggódás és féltés,
Álmomban ölellek, hamis a kísértés.

Ébren ábrándjaim karján ringatózom,
közben néma hangod után hallgatózom.

Fáj ez a távolság, megöli a lelkem,
hogy milyen messze vagy, sajnos nem felejtem.

Arcomon botorkál, sós anyai könnyem,
A sebemre gyógyírt nem kevernek könnyen.

Esténként Istenhez könyörgök érted.
Hogy még sok-sok évig őrizzen meg Téged.

Elsőszülött fiam, áldjon meg az Isten,
védjen meg mindentől, s tartson meg a hitben.

Adjon egészséget, békét, boldogságot,
Adja ajándékba az egész világot.