Benned kerestem álmaim útját,
a jövőnek, kislányt vagy fiúcskát,
munkásságom leendő tanúját,
játékaimhoz egy vakvarjúcskát.

Ácsolt bárkámba félve beültél,
valós tényekkel így szembesültél,
volt hogy sikertől megrészegültél,
nehézségtől mégsem menekültél.

Viharral cibáltatta élet, a tengerét,
szakadt vitorla, dobált a tajték,
sírva kapaszkodtál akkor ott belém,
szemem előtt csillogott káprázatremény.

Nem tudom a küzdést, hányan látták,
csak azt éreztem, csapódnak belém dárdák,
küzdésnek eredménye gyarapodás lett,
maradt emlék, de nem lettem örökre sértett.

Most verseket írok, jót vagy rosszat,
van vélemény, mi jólesően mosdat,
járókelő felismer, verseit mindig olvasom,
ilyenkor átöleli őt gondolatom.

-írta-Varga István-Barcs-2021.03.31.