Gyertyát gyújtok    
Tiszta gondolattal
Hittel felidézni
Egy csillag érkezését
Lángjában meglátni
Egy jászolban
Krisztus születését
Hajladozó lángjában
Szívem dobbanásával
Örömmel felsóhajtani
Üdvözölni Jézus születését
Az egyetlen alázat
Melyet emberként megteszek
Megköszönöm Istennek
Hogy küldötte előtt

Azt hittük Krisztus vére
Alkonyként csöpögött
A bíbor égre

De amikor eljött a hajnal
Megláttuk hogy
Ez az ő ébredése

Mert a szíve
Örök hajnalcsillagként
Itt maradt közöttünk

Itt maradt szeretni
Itt maradt uralkodni
Békét teremteni

Csak egyetlen egy a baj
Nem akarunk neki
Trónt emelni

Azt hittem a lány bolondított meg
Ma már tudom az a tangó volt
Dallama most is körülöttem hemzseg
Szíved hangja már elhalványult

Azt hittem a szemed bolondított meg
Ma már tudom az a tangó ritmusa volt
Nem a szemed már elfelejtett vibrálása
Lábam most is lendül a hangjára

Mini – Magyarországig
A korábbi Midi-  Maxi -
Magyarországon keresztül
Kirabolt - kifosztott minket
Tatár - török osztrák – német
Alig maradt ember s vagyon
Nem is értem hogyan
De hát ez egy csodás ország
Ma a megmaradt mini területről
A mutyipárt– oligarchiák
Nagyobb vagyonra tettek szert
Alig pár év alatt

Mi a fene
Hogy a rössebb vigye
Már ökológiai lábnyom is van
Méghozzá mérve forintban
És ez nem plasztikai
Viasszal kiöntött lábnyom
Hanem az emberiség nyoma
Mely megmutatja
Az emberiség igényének
S a természet adta lehetőségek
Határát a gazdaságosság irányát
Nézzünk egy űrbéli
Mesterséges objektumot

Te átkozott magyar nép
Nem hogy még
Plusz tizeddel szolgálnál
A tetejében még
Kiveszed uraid szájából
A zsíros cupákos falatot
Ezért is vagy
Túlzottan elhízott
Hogy légy
Olyan mozgékony
Mint az úri fenség
Hát neked is most
Sportpályákat épít
Nem az adó ehhez nem elég
No meg a mérhetetlen
Hancúr igény

Oly szép ez a természet
Nézd a hajnali fagyott
Kopott szürke kövek
Csillogó ébredését
Vedd észre a fák
Levél- szemhéjának
Kinyílását
Az éji álomból
Zafír - zöldellő ébredését
A lihegő ébredés
Harmatcsepp izzadását
Az éjt elterelő
Felkelő Napkorbács
Egyetlen ostorozó
Lendülő mozgását

A felhő a mosolygás
Esője a hulló örömkönnye
Ha zordnak látod
S könnyét búnak
Akkor mi értelme
A földi létednek

Magas hegycsúcs
Hómosolygás
Földre kacsintó
Üzenő tisztaság
Ha fekete fellegnek látod
Neked a földi lét átok

Anyagból vagyunk
Mégis a szellem vezérel
Valami furcsa ellentmondás
Főleg a halál
Talán fogantatásunkkor
Vagy a születésünkkor
Hozzákapcsolódunk
Az Isteni Szubsztancia
Lelki Entitásához
Így ebben az egységben
Születhet bennünk az ÉN
S halálunkkor elválunk
A lélekdarabunk marad
Az anyagunk struktúrája

Kék égen lila álmok
Lássuk szebbnek a világot
Miért ne lehetne minden perc
Ünneppel díszített ziccer

Próbáld meg a bút
Örömbe csomagolni
Aztán nevetéssel
Jól elpacskolni

Legyen játékos e világ
Dobd el a rettegést
Hajítsd el a horrort
Ne majszold velük a monitort

Először érzd meg a lelkem ízét kedvesem
S hidd el lelkem szavainak test mámorát
Akkor add szívből ajkadat ajkamnak át
Érezed a szavaim valóságos szép ritmusát

A tiszta igazi izgalomban teremtő erő van
Én már érzem szerelmed gondolatának
Szívembe hatolt csodálatos árnyékát
Jöjj kedves most már egészen borulj rám

Hányan vannak
Kik csak álmodják a boldogságot
Hányan akik ki sem merik mondani
A szeretlek szót
Hányan akiket valamiért megszólnak
S emiatt ők visszavonultak
Szerénységük áldozatai leszenek
A félrehúzódott álmaikkal együtt
Bezárkóznak mert elhiszik
Hogy az ablakon kívül
Ők már örömfosztottak lehetnek

Arca lángol a fájdalomtól
Lángra lobban a búcsúzástól
Nyögi a csalódás átkát
Csak még egy utolsó pillantás

Hiába sír lángja nem csitul
Most a könny is lángra gyúl
Zilál a keble fájdalomtüzesen
Pedig tegnap még álom volt

Az emberben kellett volna hinni
S nem a hatalomban
Az ember lelkének terében
És nem a test éhének vágyának

A hitet kellett volna nemessé tenni
És nem a kiváltságot
Bár akad egynéhány ki megérdemli
Mert a szívük és lelkük lett nemes

Azon a napon
Amikor megtudtam hogy elhagytál
Megjelent előttem az addigi
Szerelműnk színes viruló csokra
Azt hittem legalább
Ez a csokor marad míg élek
De már az első napon
Hervadva lehullott
Egy gyönyörű vörös szirom
Másnap kettő
A harmadik napon már három
Már számolgattam
A maradék szirmokat

Kedvesem mint a gyertya  
Vetkőzz le
Tüzes égető fénnyel
Olvadj rám hosszan
Szerelemfüst mámora
Lengjen rajtunk
Álmaink árnyéka
Suhanjon a szoba falán
Tökéletesen
Teljesedjen ki a vágy
A megszállottság
A szerelem fénnyé vált
Fogyó tested
Rám borul nagy öröm
Visszatéréssel
Imádom a bronzcsillagos

Holt – tengerré vált szerelem
Édes ízed sóssá lett
Tengeri élet elvezett
A sok szépség rejtelem

Nagy nyitott könyv lett
A holt – tenger egyetlen lapja
Tömény hullámokban
Íródik tovább a sorsa

Mintha az én elhagyott szívem
Lüktetne fájdalmasan benne
Álmodozva múltjáról
Amikor még nem volt sós

Még a héten izzít a napfény
Gőzölöghet a beton és kő
Itt hagyhatja aranyfényét
Holnap már beköszönt a télidő

Ködfályolba öltözve
Jön a hajnal s megy az alkony
Kopasz ágak barázdázzák
A távozó köd homlokát

Fehér liliom fehér köd
Egymás után szép hírnök
Jelzik megmarad a fehérség
Kinyitja virágát a tél