Ha tudnám mikor halok meg
Az előtte levő napon
Lennék a legboldogabb
Nem gondolkodnék
Nem kérnék 
Nem adnék
Nem ennék és nem innék 
Lassan lélegeznék
Végre 
Áthatna a nemlét öröm
S kell e nagyobb 
Boldogság 
Elhagyni a földi létet

Eddig kerültetek 
Verem vagyok hittétek
Pedig nem kértem
Nem koldultam
Hát lelkiekben 
Éhen is haltam
Most hogy tetem vagyok 
Mint hangyaraj 
Mászkáltok rajtam
Lassan már elfogyok
Tán most vagyok karaj
Igen én bio voltam
Élet nehezen 
De megdolgoztam
De hát amit széthordtatok
Az csak a felem volt

Az élet partján állsz 
Vársz 
Ne várj már

Én várlak téged 
A létfalnál
Megfogom majd a kezed 

Ez a fal 
Kettőnk között
A semmi dimenzió

Átjutni 
Mégsem könnyű
Ez nem terepszínű

Itt az Úr
Adja át kezedet 
A kezembe 

De ezek a kezek
Nem azok a kezek 
Ezek örök terek

Mi az élet 
Egy forró sziklára eső
Csillogó vízcsepp
Még szép mint gyémánt
Színes mint szivárvány 
Talán esésében a legszebb 
Kecses mint madár 

Amikor leesik 
Szétfröccsen 
Sikolyát elnyeli a szirt
Egy mélyedésbe 
Mégis visszafolyik 
Nézi az eget 

Ha meghalok 
Ne a múltad sajnáld 
Képzeld el 
A jövőbeli 
Szép találkozást 
Azt képzeld el 
Akkor mit tennél
Azt add elő
Amit életemben
Nem tettél
Azt a szépet s jót
Ami még nem volt
Azokat foglald 
Gyönyörű imákba 
S imádkozd el
Boldogság reménnyel
Meséld mintha 
Melletted lennék

Zöld levelekbe öltöztek a fák
Mintha kifutón lennének
Manökenek divatbemutatón
Lengedeznek jobbra s balra 
Kecsesen imbolyogva
Amolyan telten billegő sudár 
Zöld ruha lágy puha 
Természeti szép buja
Élénkzölden levélmintás
Csupa csábító kacsintás 

Szomjas vagyok 
Mint kiszáradt gémeskút
Pedig neki mindegy 
Szárazon is árbócrúd
Utat mutat a vándornak 
Arra járó állatoknak 
De mit ér az útmutatás
Lélek nélkül csak csapás
Szomjas vagyok
Nem magamért 
Én csak adni szeretnék
Ki a nap tüzében
Szikkadtan ideér 
Annak akarok adni én

Nyisd ki a vízcsapot 
Folyjon belőle az acélgyapot 
Kívánok boldog születésnapot
Acélgyapotba tegyél zabot
Majd habverővel készíts habot 
Közben nézd az iszapot 
Hasonlítsd hozzá a habod
Ha veszed a lapot 
Akkor fogd a kalapot 
Abba meg tégy babot
Öntözd is meg legyen termés
Aztán szüreteld a zabot s babot

Hogyan is gondolnánk
Hogy elszakad 
A szerelem kötele 
Győzne a balsors
Megtépázva létünk
Boldogság gyümölcsét
Test a testtől elválhat
De a lélekben nyugvó
Szerelem örökké maradó
Megmarad a madarak
Csőréből a lelkek éneke 
A becézgető trillázás
A hangok csodálatos ereje 
Megújuló áldás 

Tudom csak köddé lettél
Holnap majd visszatérsz
Ködruhádból kilépsz
Mintha a régi lennél

Ott vagy látlak íme
Ködből dérré leszel
S zúzmaraként csillogsz
Fákat ölelve mosolyogsz

S ha eljön az est
Csillag jár az égen 
Engem keres lent 
A földi vidéken 

Szeretlek mint lábamon a cipőt
Abban a zoknit
Főleg amikor a téli időt 
A fagyos földön kell koptatni
Olyan vagy mintha 
Meleg pamut zokni lennél
Szirmaiddal éjszaka ölelnél 
Medvebundás nagykabát vagy
Benned lángol a testem 
Lélektiszta fehér szőröd
Feszültségsokszorozó bőröd
Életben tart boldogságban 

Lemondtak a tudásközpont vezetői 
Azt hitték hogy tudnak lopni csalni 
Úgy látszik hiába volt a magas szint
Szórták a pénzt mint óvodás a galacsint
Hogy csínynak vették ez elvett milliókat 
Vagy olyan okosak voltak azt sem tudták
Hogy a közpénz nem saját zsebre herdálás 
Mint ahogyan éhes hiéna tömte a száját

Ó szerelem mi az a szerelem
Ennyi lenne már csak az emlékem
Fjord hajfürtjei sziklafal előttem
A tűző Naptól elvakultam
Meg semmit sem látok 
A jég csillogása meg fagy bennem
Inkább rakok a hamvadó tűzre 
Nézem a befagyott tavat 
Mintha kettőzött csillogást látnék
Talán egy szempárra emlékeztet
De akkor talán holdfény lebegett

Hullám lettem, hullám lettem
Az élet nagy tengerén 
Akkor még érthetetlenül
Meghallottam anyám sikolyát 
Majd éreztem némaságát 
Amint teremtésbe csendesül 
Tenger helyett ölelő tenyerén
Éreztem a tenger szépségét
Majd helyette felsírtam én 
Talán fájt az idegen lég
Anyám méhéből hirtelen váltani

Mennyasszonyi fátylat pókok szövik
Ősz házasodik a fagy királlyal
Most még szellő lengeti hullámzik 
Készül a színes nászra serényen 

Hósuba öltönyben a vőlegény 
Viharfelhőkkel jön átölelni 
Az ara ezüstös fehérségét 
Finoman fagygyűrűbe önteni  

Minden ember párra vár
Egyedül vagy kiabálj 
Védd magad ne engedd hogy 
Megöljön a bús magány 

Lesz majd aki meghallja
Érzelmed jaj sikolya 
Megérint majd egy vágyat 
S visszhangot ad oly lágyan  

A szeretet nem titok 
Jobb ha egyszer felnyitod 
A szép szeretet hangján 
Elindulhatsz a lankán 

Akkor még mint éretlen 
Nem kívántam a csók ízét
Csak szerettem a közelségét
Igen én voltam az ügyetlen 
Azért nézegettem 
Ajkának szép ívét 
De még a képzelezemben 
Sem támadt érintésre vágy 
Tavaszi este volt 
A parkban a tiszafa alatt 
Megálttunk a pad előtt 
Ám leülés helyett 
Egymásra tekintettünk

Kavarog a szél a tél
Még őszben a fény 
A szirom már emlék
Levelek lent vízfestmény 

Kellem hetykeség 
Olyan vég büszkeség
A gyümölcsös tavasztál 
Poshadva vegetál 

Alabástrom felhők
Könnyedén úsznak
Még fényözön hála
Cukrosít a bája