Ti meztelenek,
Még mindig éljeneztek,
Jól teljesít az ország,
Az infláció száguldás.

Szózat az önfeláldozás verse,
A hazáért, a szabadságért.
Kiemelem még egyszer;
A Hazáért, a Szabadságért.

Kopog a csend az ablakon,
Körülöttem szobor figyelem.
Száraz pikkelyek szállnak a számról,
Végre egy fénypilla szárny elér.

Magyarok Istene,
Végre a népet emeld magadhoz,
Öleld át védő kezeiddel,
Mutass nekik utat,

Szívemben a lelked,
Lelkemben a szíved,
Mintha egy testben,
Egy szív lennénk.
Kettőnk, szép, tiszta
Lelkünk mezején,
De mi lenne, ha
Egy hazáért kötelesség
Próbára tenné,
Kettőnk öröknek hitt,
Összekovácsolt hűségét,
S nekem menni kéne
Esetleg idegen földekre?
Vagy itthon lennék,
Eldugva egy katonai bázis

Fiatal suhanc
Elmennél – e ma
Meghalni a jelenlegi
Magyar kormányért?
Igaz azt mondanák;
A hazáért a nemzetért
Feláldoznád - e életedet?
Meghalnál - e,
Hogy megmaradjon
A gazdagság,
S náluk a vagyon?
Elmennél - e meghalni,
Itt hagyva a szerelmet?
Meghalnál - e, hogy
Többé ne élvezd

Boldogok lehetünk,
A magyar nép újra nagy lett,
Pár tucat milliárdos
Vezeti a boldog népet.
Rabok többé már nem leszünk,
Szabadon dolgozhatunk,
Az új arisztokrácia földjein,
Szabadon dolgozhatunk,
Az új arisztokrácia gyáraiban,
S kinek nem tetszik,
Íme az opció: Külföld,
Vagy külföldi ittlévő gyárában

Hűvös szellő
Lebegő fény
Csillogó hullámok
A víz tetején
Hullámokban villanó
A kék ég
Vitorla festmény
Sirályröppenés
Napsugaras nyár
Vidám csobbanás
Mindenütt nyíló
Fürdőlocsogás
Forró Tihany
A víz tükrén
Szőlő tökén
Álmodja a lehűlést
Badacsonyi kéknyelű
Vigyázz mert

Vihar tépi tépte a magyart
Vagy a magyar maga a vihar
Kárpát – medencében felkavart
Folyton tartó pusztító zivatar

Vagy a honfoglalásunk nem más
Mint egy fájdalmas bősz üvöltés
Melyben örökké hadakozik
A soha meg nem értés

Ébredj magyar, hol a határ
Ne keresgesd, azt eltolták
Tologatták ide - oda,
Míg hazájának lett a határa,
Olyan ez, mint a tojás,
Belül a sárgája lett
Az anyaország,
Fehérje lett Erdély,
Felvidék Kárpátalja,
Vajdasággal Délvidék,
A tojáshéj lenne,
Régi hazán szép határ,
Csakhogy Magyarország,
A sárgája egyharmad,

Sötétségben élek,
Mert a szerelem
Árnyékként kísér.
Elváltam magamtól
Érted én.
Nézd a napfényben
Lépteid árnyék
Hullámzását,
Nézd az éjben
A holdfény vetített
Képét s láthatod,
Mindenütt ott vagyok!
Ott vagyok,
Mint szenvedő árnyék,
Itt, mint fénynélküli
Sötét szenvedés.
Nézd a csillagfény

Nyári langy úszik
Az esti víz felszínén,
Lassan elmerül
A nappali tűző fény.
Csillagok szikrái
Égnek a hullámokon,
Szenderült szellő
Álmosan átsuhan
A parti homokon.
Hóbolyhok táncolnak
Lidérc mozzanatokat,
Ontja a hőt víz és part,
Mintha szivart szívna
A lusta nyár.
Az égre szállt vidám,

A haza a föld az otthon
A haza a szerelem
A haza az emlék
A haza a bölcső
Mind ez elveszik
Ha áruló lesz a kormány
Áruló
Mert a nép soha !
Mert annak nincs
Rablott vagyona
Új hont keresni
Hol a hon egyenlő
Az urizálással
Itt születtem s az idő múlása
Nem más mint honban
A terebélyesedő gyökerem

Boldog fény napsütés
Hőségben az éj
Átvette a nappal melegét
Alkonytól hajnalig
Néha egy hűvös
Hullámtajték szökell
Az áradó hőgutató
Mozdulatlan tükréről
Falevelek is fulladoznak
A nyár ordító melegétől
Tóparton a zsarátnyárban
Kondér alatt parázs
Egymással verseng
A két nyáresti izzás

Kukoricaszárak között
Tündérfények játszanak
Ébred a hajnal
Zöldellő fátyollal
Aranyló kukoricahajak
Fésülködnek a harmatban
Ébred a hazám bölcsője
Termőföldnek nevetése
Fonnyadó címerek
Őszbe fonják a múltat
Ott a termés most
Mint egy nagy bölcs
Szakállá lesz a határ
Hol kukoricabőség

Elüldöznek szülőföldem
Tarka virágos szép mezejéről
Elüldöznek messze visznek
A megélhetési vágyak
Melyeket a kormány
Kalandvágynak aposztrofál
Mert a létért küzdés fronton
Másként fest ám a hon
Ott a hon csak egy parton
Szikkadó kifosztott kagyló
Melyektől egyszer jóllakott
A hontalanná tevő rabló

Piros pettyes
Pipacsos szép hazám
Nemzetemnek  
Fodros szoknyás
Kék búzavirággal
Díszített aratás
Fodros szorgos
Dolgos kezek
Megmutatták már
A világnak
Itt a kévék aranyló
Kalászból pattanó
Kemencéből
Búzakenyér csuda jó
Suhintott itt kasza
Kalászra és
Igazságtalanságra
Mert tudta a nép

Az én hazám édesanyám szájából
Tündérekkel benépesített otthon
A magyar nép gyökeréből megálmodott
Gyönyörű valóságos álomvilág
Mert mi lenne az én hazám más csakis
Az éltető anyai kebel melyért tehetetlen
Éhesen sírtam tomboltam
És karjaiban ölelve megetetett
Majd jóllakottan álomba borultam
Mert mi lenne más az énhazám