Igen meghalsz
Meghalsz mert nem lettél a Földön
Egy erdőben fa egy mezőn virág
Mert nem vetted észre a barna kérget
A zöld levelet ágak között a gyümölcsöt
Mert a testeddel cselekedtél
És nem a lelkeddel
A fát kivágtad a virágot letapostad
Nem láttad a kéregben a másik élet
Nyüzsgő univerzumát
|
Ha tudnám mikor halok meg
Az előtte levő napon
Lennék a legboldogabb
Nem gondolkodnék
Nem kérnék
Nem adnék
Nem ennék és nem innék
Lassan lélegeznék
Végre
Áthatna a nemlét öröm
S kell e nagyobb
Boldogság
Elhagyni a földi létet
|
Eddig kerültetek
Verem vagyok hittétek
Pedig nem kértem
Nem koldultam
Hát lelkiekben
Éhen is haltam
Most hogy tetem vagyok
Mint hangyaraj
Mászkáltok rajtam
Lassan már elfogyok
Tán most vagyok karaj
Igen én bio voltam
Élet nehezen
De megdolgoztam
De hát amit széthordtatok
Az csak a felem volt
|
Az élet partján állsz
Vársz
Ne várj már
Én várlak téged
A létfalnál
Megfogom majd a kezed
Ez a fal
Kettőnk között
A semmi dimenzió
Átjutni
Mégsem könnyű
Ez nem terepszínű
Itt az Úr
Adja át kezedet
A kezembe
De ezek a kezek
Nem azok a kezek
Ezek örök terek
|
Mi az élet
Egy forró sziklára eső
Csillogó vízcsepp
Még szép mint gyémánt
Színes mint szivárvány
Talán esésében a legszebb
Kecses mint madár
Amikor leesik
Szétfröccsen
Sikolyát elnyeli a szirt
Egy mélyedésbe
Mégis visszafolyik
Nézi az eget
|
Ha meghalok
Ne a múltad sajnáld
Képzeld el
A jövőbeli
Szép találkozást
Azt képzeld el
Akkor mit tennél
Azt add elő
Amit életemben
Nem tettél
Azt a szépet s jót
Ami még nem volt
Azokat foglald
Gyönyörű imákba
S imádkozd el
Boldogság reménnyel
Meséld mintha
Melletted lennék
|
Zöld levelekbe öltöztek a fák
Mintha kifutón lennének
Manökenek divatbemutatón
Lengedeznek jobbra s balra
Kecsesen imbolyogva
Amolyan telten billegő sudár
Zöld ruha lágy puha
Természeti szép buja
Élénkzölden levélmintás
Csupa csábító kacsintás
|
Szomjas vagyok
Mint kiszáradt gémeskút
Pedig neki mindegy
Szárazon is árbócrúd
Utat mutat a vándornak
Arra járó állatoknak
De mit ér az útmutatás
Lélek nélkül csak csapás
Szomjas vagyok
Nem magamért
Én csak adni szeretnék
Ki a nap tüzében
Szikkadtan ideér
Annak akarok adni én
|
Nyisd ki a vízcsapot
Folyjon belőle az acélgyapot
Kívánok boldog születésnapot
Acélgyapotba tegyél zabot
Majd habverővel készíts habot
Közben nézd az iszapot
Hasonlítsd hozzá a habod
Ha veszed a lapot
Akkor fogd a kalapot
Abba meg tégy babot
Öntözd is meg legyen termés
Aztán szüreteld a zabot s babot
|
Hogyan is gondolnánk
Hogy elszakad
A szerelem kötele
Győzne a balsors
Megtépázva létünk
Boldogság gyümölcsét
Test a testtől elválhat
De a lélekben nyugvó
Szerelem örökké maradó
Megmarad a madarak
Csőréből a lelkek éneke
A becézgető trillázás
A hangok csodálatos ereje
Megújuló áldás
|
Tudom csak köddé lettél
Holnap majd visszatérsz
Ködruhádból kilépsz
Mintha a régi lennél
Ott vagy látlak íme
Ködből dérré leszel
S zúzmaraként csillogsz
Fákat ölelve mosolyogsz
S ha eljön az est
Csillag jár az égen
Engem keres lent
A földi vidéken
|
Szeretlek mint lábamon a cipőt
Abban a zoknit
Főleg amikor a téli időt
A fagyos földön kell koptatni
Olyan vagy mintha
Meleg pamut zokni lennél
Szirmaiddal éjszaka ölelnél
Medvebundás nagykabát vagy
Benned lángol a testem
Lélektiszta fehér szőröd
Feszültségsokszorozó bőröd
Életben tart boldogságban
|
Lemondtak a tudásközpont vezetői
Azt hitték hogy tudnak lopni csalni
Úgy látszik hiába volt a magas szint
Szórták a pénzt mint óvodás a galacsint
Hogy csínynak vették ez elvett milliókat
Vagy olyan okosak voltak azt sem tudták
Hogy a közpénz nem saját zsebre herdálás
Mint ahogyan éhes hiéna tömte a száját
|
Ó szerelem mi az a szerelem
Ennyi lenne már csak az emlékem
Fjord hajfürtjei sziklafal előttem
A tűző Naptól elvakultam
Meg semmit sem látok
A jég csillogása meg fagy bennem
Inkább rakok a hamvadó tűzre
Nézem a befagyott tavat
Mintha kettőzött csillogást látnék
Talán egy szempárra emlékeztet
De akkor talán holdfény lebegett
|
Hullám lettem, hullám lettem
Az élet nagy tengerén
Akkor még érthetetlenül
Meghallottam anyám sikolyát
Majd éreztem némaságát
Amint teremtésbe csendesül
Tenger helyett ölelő tenyerén
Éreztem a tenger szépségét
Majd helyette felsírtam én
Talán fájt az idegen lég
Anyám méhéből hirtelen váltani
|
Mennyasszonyi fátylat pókok szövik
Ősz házasodik a fagy királlyal
Most még szellő lengeti hullámzik
Készül a színes nászra serényen
Hósuba öltönyben a vőlegény
Viharfelhőkkel jön átölelni
Az ara ezüstös fehérségét
Finoman fagygyűrűbe önteni
|
Minden ember párra vár
Egyedül vagy kiabálj
Védd magad ne engedd hogy
Megöljön a bús magány
Lesz majd aki meghallja
Érzelmed jaj sikolya
Megérint majd egy vágyat
S visszhangot ad oly lágyan
A szeretet nem titok
Jobb ha egyszer felnyitod
A szép szeretet hangján
Elindulhatsz a lankán
|
Akkor még mint éretlen
Nem kívántam a csók ízét
Csak szerettem a közelségét
Igen én voltam az ügyetlen
Azért nézegettem
Ajkának szép ívét
De még a képzelezemben
Sem támadt érintésre vágy
Tavaszi este volt
A parkban a tiszafa alatt
Megálttunk a pad előtt
Ám leülés helyett
Egymásra tekintettünk
|
Kavarog a szél a tél
Még őszben a fény
A szirom már emlék
Levelek lent vízfestmény
Kellem hetykeség
Olyan vég büszkeség
A gyümölcsös tavasztál
Poshadva vegetál
Alabástrom felhők
Könnyedén úsznak
Még fényözön hála
Cukrosít a bája
|
Csak kíváncsiságból kérdezem . Amikor én pár hónappal ezelőtt megkezdtem a képek feltöltését a vers rovatna , mind törlésre került . Most többször találkozom ezzel.
Mi történt ? Furdall a kíváncsiság,- ennyi csak ...
|