Megy az idő fut az idő
Bandukol vagy sétál
Egyszer egyszer megáll 
Akkor bumm a fejed koppan
Megint falon landoltál
Aztán indul komótosan 
Majd süvít mint a szél
Semmit sem látsz csak azt érzed
Mintha lenne a környéked 
Térben szétkent kísértet 
Hasít az idő mint a gép
Hókotró a hóban ék
Ködként porlik szétszóródik

Ne félj 
Ha könnyben a gyász 
Mert az elszáll 
Mint fűszálról
A harmat 
Bár mindkettő 
Nyomot hagyhat 
A láthatatlan 
Nem változik
A víz víz marad
A lélek lélek 
Mely mindig 
Visszatérhet 
Ami csak por marad
Halott test anyag
Melyet elmos az eső
Többé már
Nem leszel szenvedő

A fájdalom és a seb hegesedése
Mint a mágnes csak kétpólusú
A gyógyuláshoz mindkettő kell 
Hogy gyors vagy lassú lefolyású
Az ok megbocsátása talán 
Az okozatban teljesség lesz 
A lelki béke géz lehet a seben 
Ha kapkodsz s irgalom helyett 
Keresed a bosszú lehetőségét
Felszakadhat a hegesedő seb
A kapcsolatban megfordul a szerep

Büszke legyek vagy sírjak 
Nullás költő vagyok én 
Verseimet meg sem nézik
Talán művem patogén

Szégyen ide vagy oda 
Költő létem hahota 
Talán ha más költőt 
Magasztalnék dicsérnék 

Dicséretem dicsértessék
Visszadicsérne a másik fél 
Egymásnak írogatnánk 
Dicséretet dicshimnuszért 

Hiába volt a levélnek célja 
Ha azt a széláramlat megváltoztatta
Repült volna égre madárként
Mert ezt látta levélként
De amikor elkapta a szél
Simogatva elszáguldott vele 
Ő lett a forgószél jele
Átázottan hullott földre 
Vihar után napsütés
Mely ropogósra szárította 
Éppen arra járt egy csorda 
Rálépett egy marha lába 

Bánatának nincs teteje se alja 
Azt se tudja fekete - e vagy barna 
Cipeli a terhét a nagy marha 
Annyi esze sincs hogy azt eldobja 

Megsértődött a jó barátokra 
Mert nem segítettek neki cipelni 
Sőt azt mondták hülye vagy tompa
Dobd el s gyere vissza megtisztulva 

Csecsemőnek aggnak 
Anya kell mint vaknak
Mert anya nélkül nincs 
Se halál se születés 

Élet s halál között
Tart az anya ölelés
Ezért nem vagy kilökött
Ebből a létből 

A szeretet érzés 
Utat mutat békén
Aki érzi keres
Ez a földi szépség

Legeljük a stresszt 
Mint állat a mezei füvet 
Tele lesz a bendőnk vele
Aztán jöhet 
A kérődzés és emésztés 
Böfögtet a külső hatás
Minden nap egy villámcsapás
Közeledés helyett távolodás
A keletkezett űrben lopás
Ember stresszel nem mer szólni
Fejbe vernék letörni
Inkább tűri a stresszkorbácsot

1.
Védő testem az 
Imahely, lelkem oltár 
És én az ima

my protective body
prayerplace, my soul is altar 
i am prayer
2.
az  égbolt alatt
a halál örök ima 
porhant oltárnál

under the sky
death is eternal prayer
powderpile at altar
3.
A csodás boltív 
Alatt, a virágokról
Lepke ima száll

Hiába szép a föld ha álmoddal égeted 
Varázsát szürke betonnal ékeled 
Létnek lelkeit percenként szennyezed 
S csodálkozol ha sötét az égi mennyezet 

Virágok között gaz lesz a szeretet 
Egyre hervad a teremtett eredet 
Értékesebb lett a réten egy flakon
Mint természetben a virág vagyon 

Igen meglepődtem
Átléptem a dimenziófalon
Ott várt egy díszes szalon
Terített asztal volt abban 
S asztalnál egy angyal 
És egy ördög integetett felém
Odaüljek ne legyek szerény 
Felkészültek mindent tudtak
A kedvenc zenémmel fogadtak
A terítés sokféleségét
Csak a csillogás homályosította el 
Foglaljon helyet jött a jel 

Engedd szabadjára a gondolataidat 
Ugráljon a szemed a betűkön
Ne fékezd a fantázia szárnyaidat
Szavaid száma végtelen özön 

A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F,
 G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M,
N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, Q, R, S, Sz, T,
Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, W, X, Y, Z, Zs

2021. 09. 29. 16:34:57

Csukd le pillád s indulj az útra 
Az emlékek nagy labirintusába
Pihenni nem ez olyan mint az álom
Mondhatod visszatér a boldogságom
Itt átlátszó könyvlapokon lépkedsz 
Mintha fény lennél a lapok között
A memóriakép ím múltban járás
Már nem hasogat a fájdalom
Amit eddig cipeltél magadban
Sokszor meglepetés a már elfelejtett

Ó, rímmel verset   
Sírni, ah, könnyel írni
Jaj, titkosírás
2021. 09. 28. 1:13:27

Ugrál a lábam rángat a görcs 
Ha rám néznek fiatalnak látnak
Pedig menni is alig tudok 
Tombolnak az ízületek 
Mozgatom őket mintha táncolnék
Pedig csak a fájdalom jár bennem
Mint az éjszakában a csillagfény 
Bölcsnek hittem magam őszülésig
Most jöttem rá mekkorát hibáztam
Mert a bölcső volt a bölcsesség 

Fekete dús hajjal születtem
Most idős koromban ősz lettem
Nem értem a világot 
Én miért nem színesedtem mint
A fák tavaszi lombkoronája
Az őszben tarkára

2021. 09. 27. 22:28:12

Váray Károly
/PPT bemutató szöveges anyaga /

SZAKRÁLISHAIKU
IMAKÖNYV

575 formátumban

A Magyarországon megrendezésre kerülő
52. NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS tiszteletére és Ferenc Pápa látogatásának dicsőségére.

Varga István 

Cseresznyevirág
japán ünnepe, nekem
almafavirág.