Árpád vére hősi népe
Merre mész a jövőbe
Van e erő hű utódlás
Vinni népünk sorsát

Születik e elég gyermek
Gyökere a nemzetnek
vagy a magyar haza
Csak sírdomb lesz

A honnak történelme
Nemzetének dús gyökere
Dús gyökérnek virágzása
Dicsőségre fennmaradása

Valamikor az asztalon játék kocka,
Volt a gyermekek édes mosolya,
Szórakoztatta kicsit nagyot,
Ébresztett palota s kastély vágyakat.

Ma már a kezekben okostelefon,
Kocka helyett az ujjak járnak,
Egy virtuális világra rátalálnak,
Így megy estétől reggelig monoton.

A boldogsághoz
Öröm és szeretet kell,
Az örömhöz és szeretethez lét kell,
A léthez ember kell,
Az embernek otthon kell,
Az otthonnak haza kell,
A hazának nemzet kell,
A nemzetnek ország kell,
Az országnak földrész kell,
A földrésznek Föld kell,
A Földnek Hold kell,

Nép, amely árulóit,
Kifosztóit hizlalja,
Kitől várja sorsa
Mankóit lecserélni?

Nép, amely árulóit,
Kifosztóit bölcsőben
Dajkálja, miért remél
Tettéért magasabb bért?

Nép, mely eltűri
A nemzetfában
A rontóbogarak duhaját,
Megérdemli sorsát.

Egy nép létének
Zsugorodása,
Vezéreinek tomboló
Gazdagsága.

Föld s Nap közötti
Egy fénysugarat
Egy ember
Öt év alatt tudna feltekerni
Csakhogy a fénysugár
Nem egy kifeszített szál
Az folyton ömlő fotonsugár
S nem egy szál
Hanem több milliárd ömlik
Naponta hozzánk
Ám a Föld képletesen
Magába szívja feltekeri
Átalakítja s elnyeli
Meleggé lesz

Szeretném lassítani az időt
Hogy legyen időm a szavakat
A térbe sűríteni
Nem robbantani
Csak békét teremteni
Szeretnék ébredni
Egy színes mandalát
Feldobni az égre
Hogy boldogságként
Hulljon vissza a Földre
Magyarként a magyar földre
Hogy megmaradjon az
Árapataki varrottas
Az elrabolt Székelyföld

A négy évszakkal forogtam
Most ismét talpra álltam
Tavasz van
Fejem a virágaromás légben
Lában a pipitéres lépten
Madárhangok táncra perdülnek
A virágszirom - lányok
Ezer színnel pendülnek
Színek – hangok öröme
A tavaszi légben
Szétárad a gyenge ölelő széllel
A szerelemes szívek is
Virágot csenni mennek

Írok a szemedről,
Fekete kévéba cseppentett tej,
Ó fehér bogárszem,
Most is itt ragyog reggeltől.

Írok az ajkadról,
Szétnyíló vörösfelhők,
A napsütéses égen,
Egy mámoros szélben.

Írok a mosolyodról,
A szívembe folyt álomról,
A képzeletem kapujáról,
Kinyílt éji kapukról.

/Barcsi emlékzivatarban /
Fodros, bíbor hajnali fény
Csillog a Dráva felszínén,
Játszik ezer fényes tajték,
Tajtékcsengők csilingelőn.

Ébred a hajnal zöldbe hajlik,
Tétova még rajta az éj,
De millió talléros fűzfafüzér,
Lám felemeli lándzsa levelét.

Nézem a szép arcodat,
Nézem a kedves mosolyodat,
Egy lépés és belépek a szívedbe,
Ó, ajkaim kövirózsa levelek,
Szerelemszikkadt testemen,
Dús vágyak ébrednek,
Amikor szívem a szívedben,
Kinyílik, mint virág,
Lám a kopár mező is teremhet
Egy szerető csodát,
Mindig tudtam, csak kiszáradás,
Téveszméje a délibáb,

A kétségbeesés a nyomor
Keres kutat tapogat
Nem látod barátot keres
Embertársat
Ki ha rá néz nem vakul meg
Egy remegő kéz
Ami beszél
Mert ez már könnyes remegés
Talán az életért
A következő percért
Nem már nem azt keresi
Amit elveszített vagy ellopták
Ő már csak találni akar
Bármit valamit
Még ember

A pór búzát arat
A gazdag pénzt
A pór izzadja a nyarat
A gazdag tengerparton
Saját villájában arat
A pór munkabére
Fennmaradni dolgozni
A jövő aratásra
A gazdag bére
A jacht bérlésének
Megszüntetése saját vétele
Íme a kommunizmus
Minden pórnak egy kenyér
S íme a kapitalizmus
Minden multinak egy jacht

Ima kellene no meg hit
A szeretet se ártana
De a kinint keserítő könnyeket
Már mézre is felcserélhetnénk

No meg a boldogságot
Nem kéne géprongyokká szakítani
Aztán azzal törölgetni
Az élet keserűségét

No és nem kéne elfogadni
Mások aljas ajándékát
Azt a drága műanyagrózsát
S elhinni annak semmi illatát

A villámharangok közt
Dübörögtek a kolompok  
A harangnyelv végig söpört
A kavargó viharos földön

A szívem megfagyott
Darabokra hullt gyémántok
Most a széllel szaladnak
Fényt keresni újra ragyogni

Talán szebb lenne a világ
Ha a csalódás lenne a szerelem
És a szerelem a csalódás
A nyílt boldog – öröm érzelem

Sziromsivatag lett a föld
De buja rügyfakadás a lég
Mint hószemek most a szirmok
Hervadva a földbe olvadnak

Eltűntek a fákról a csodás
Virágmintás mandalák
Visszatértek a teremtő fölbe
A szétbomló geometriák

A magyar nemzet kínban edzett
Történelmét tépték zúzták
Mert mindig valakinek tetszett
Pedig nem volt mása
Csak az arany szorgalma

Tépte tatár mégsem lelt itt
Egy új hazát
Igaz harci étke
Romba döntött s mindent vitt

Zúzta török mégsem lett itt
Kárpáti örök nyugalmat
Félholdjával kivonult
S tovább itt már nem is dúlt

Szép ez a Föld
Most éppen tavaszi zöld
Virágszirmos legelő
Zöldellő erdő

Ezerszínű csipke mező
Virágporért csatamező
Örökké él mert az élet
Szívben mindig örökzöld

Vízhullámok zúgó szárnyak
Szirmok szivárványok
Színre bontott szálló álmok
Dús öröm pillantások