Ma Magyarország
Való államformája
A bárdbánizmus

Váray haiku

Én kicsi pintyem
Gyere ide kincsem
Az illatod jázmin
Vár minket a baldachin

Zsákutca lett minden út
Csak egy maradt nyitva
Végre nem volt keresztút
A végén volt a titka

Erdő szélén
Megáll az autó
Kiszáll a vezető
Körülnéz kutatón
Felnyitja a csomagtartót
Kiemel egy zsák szemetet
Zsupsz s az a bokor alatt
Máris landol
Aztán kiemel még egy zsákot
Sunyin de már lomhán
Körülnéz a portán
Aztán zsupsz
S a bokor alatt fekszik rondán
S ki jól végezte dolgát

Szép tavaszi tündéréjek
Őszi széllel elszálltak
Hol vannak a szép énekek
Mikor karjaimba zártalak

A nevető víg virágok
Csókunk árnyékában
Szemedben a hajnal lángok
A vágyunk arénájában

Zöldleveles nagy szerelmünk
Őszi levéllé vált
De nem szakadt meg
Együtt szálltunk két pár

Isten háza a Föld,
Teteje az égbolt,
Ebben a házban lakik
A csodás Teremtés.

Hangot kaptak
Állatok jelzésre,
S emberek
Himnuszt a honért.

Egyre sűrűsödik
A mátrix hajlék,
Már áthágja
A teremtés türelmét.

Az aránytalanság
Dominál,
És nem a lélek
Determinál.

Csak egyszer kéne megbocsátani,
Hogy elengedjen a gonoszgravitáció.
Úgy tűnik a földön együtt lehet csak forradalom
Az állatokkal és növényekkel közösen a bolygóért

Ne feledd ha egy országból
Megindul az emberáradat
Az olyan
Mintha a folyókká szélesedő
Források hagynák el
A vízzel tápláló tavakat
A zöldellni vágyó földeket
Mintha önmagukra hagynák
A cséplőgépeket
A búzára vágyó kemencéket
A kiflisodró lányokat
És a dolgos pékeket
Elmenni menekülni
Csernobillá tenni a hont

Egy puha madártoll érintés
A szeret lágy édeskés
Empátia ölelés valóságért
Egy gyengéd érintés
Mely tűzben kovácsol
Egy örökre bevésődő
Vágyakoztató mosolyért
Két szemed pillantásáért
A lélek egyetlen érzéséért
A szerelem megérzéséért
Az első tisztaság emlékéért
Egy érted megszületett
Örök imáért mely kísér

Viszi a profit vágy
Viszi az embert
Mindenki gyémánt
Lenne már

Ugye szeretnéd inka módra
Kitépni valaki szívét
S azzal kéjesen örömödre  
Megfesteni a vérvörös naplementét

Eljött az idő
Álmaim gyümölcseit szüretelni
Kondérba tenni s lekvárrá főzni
Ég már a tűz

Az erdőben száraz gallyra léptem
Reccsenése sikoly volt
Égre nézve elszörnyülködtem.
Az egész erdő száraz sikoly volt
Kiszáradt könnytelen
Olyan véglegesen reménytelen
Aztán mélyen hallottam a szívemben
Vegyszermentes levegőt levegőt
Azt a régi madárcsicsergéses éltetőt
Imádkozott az erdő
Kéri a régi zöld arcát

Öntsük beszédbe csevegésbe
A látott völgyi és hegyi szépséget
A szó emléke legyen majd
A színes betűk szavainak
Ránk boruló rózsalugas varázsa
A szavak szirmai barátságba fonódjanak
Melynek hervadása is maradandó
Tenyerekben megtartott szépség
A szépség harmóniájának
Szolgálóivá váljunk
Mint a virágot esővel áztató

Mikor a tízparancsolat
Több kötet törvény lett
Elvesztette értelmét
Létrejött a Bírói Bábel Torony
A részrehajló ítélkezés feltétele
Kinek rangja módja
S tehetsége szerint

A szentírást
Nem útkövezésre írták a próféták
Hanem az a láthatatlan mennybe vezető út

Volt amikor Istent kértem
Engedje arcodat arcomhoz
Mert a vágy már égre torzított
S féltem ördögi arcom

A szerelem rózsaillat hullámaiban
Úszik a vágyakozó csodás est
Álmokkal feszített vitorlásokként
Keressük egymás vörös ajkát

Citráncsfalva polgármestere
Elhatározza majd ő megmutatja
Mindent a faluért a lakosságért
Ha kell a hűséges nagy szívét adja