Őszirózsa szép virága 
Virul a világra 
Én kedvesem az ablakban 
Engem vár színes vágyakkal 

Rózsaszirmok olyan üdék 
Akár csak az enyém 
Falevelek már száradnak
Körben szétáradnak 

Hervad minden rőf az ősz 
Látod babám majd én 
Leszek nálad a csősz 
Csak virulj velem dalként 

Féltek a parazsamtól
Hogy lángra gyúltok
Ti elhidegült becsapott
Vágyakozó jégcsapok 

Inkább hiszitek 
A forró szavakat 
Melyek otthon már
Hűvös áramlatok

Melyeket a hideg 
Kályhába dobva 
Csak káprázatok 
S lesztek kibicek 

Érzed hogy a szíved dobban
Azt érzed hogy csak neked dobban
Na látod ez a nagy baj 
Mert nem követi szeretetraj 

Hogy megérzed egyszer majd 
Hogy a szíved igaz benned van 
De valahogyan furcsán dobban 
Mintha nem egy lenne hanem száz

Porlik az ősz 
Elfújja a szél 
Nyárból ím bősz 
Korbácsoló ég

Sötét viharszárny 
Dühöngve alászáll
Fákat koppasztó 
Tomboló árny 

Hajnali ágakon
Rubinköd csillog
Őszi tarka kabát
Elsuhant már

Szürkévé sápadtak
A zöldellő ágak
Fészekbölcsők ringnak 
Üresen álmodnak 

Hullámzó vörösrózsás 
Hajnali Dráva - parton 
Elakadnak a taréjok
Lesznek hullám tajtékok 
Vízzel úszó fatörzsek
Mint krokodilszörnyek 
Utat törnek maguknak 
Kavicságyon átbuknak            
Dráva - hídnál csobogás 
A hídlábaknál 
Fodrozódik a sebes víz
Perdül egyet táncra hív 
Emlékemben rajta 

Katonai kiképzés 
Megismertetni a pokol zamatát
Miközben az egyház
Előkészíti a mennyek útját
Harcra készül az emberiség 
Nem is annyira a béke a cél
Mert ha az lenne 
Az emberiség ezért 
Sokkal többet tenne 
Imádkozni érte kevés
Meg kell találni 
A tettek mezejét 
Ahol mind együtt dalol 
A sokszínű virág 

Már gönc a köpc
Ne várd meg míg 
Dupla lesz a 
Pörc ára 
Légy bölcs dönts 
Élősködő köpcök
Vagy 
Édes szőlőfürtök 
Tevés helyett 
Külföldre szöksz 
Hagyod a köpcöket
Óriásira nőni
Te meg törppé 
Zsugorodsz 
Csöpp ész és 
Ne emeld négyzetre
Keresd a hatalom 
Négyzetgyökét

Álmom átsuhan 
A rekettyebokor tüzén
Lángom reményfutam
A szerelem füzérén 
A napsugár csillogcsillan 
Bár lennék már 
Nálad vígan
De előttem még egy hegy 
Rajta ezer fa anyajegy 
De az emlék csak futtat 
Jaj a tüdőm már fullad
Nem bánom én nem én
Lesz az éj még erogén 
Szemem előtt ott jársz már 

Katona katona katona 
Kell a katona 
Hont hazát védeni
Azért meghalni
Ezt mondja a hatalom
A népért társadalom
Nem létezhet hű 
Eszmeiségű harcos 
Önfeláldozó nélkül
Megy a katona megy 
Vagy inkább viszik 
A hazáért meghalni
Dalol mint madárbegy 
Szabadon a fán 
Igaz őt nem viszik 
Halálba ideológiák

Egyszer ha volt is 
A szívből a gonoszság kiesik
Megbékél 
Hiszen már nem lesz miért dobbanás
De az utolsó percben rájössz 
Dobbanhatott volna még a szív
Ha benned tisztesség a vezér
Gondoltál volna korábban 
Egyszer neked is lesz kereszted
Hiszen ott van úton - útfélen 
Ha azt hiszed a gonoszság
Csak másokat öl

Szerelmem 
Elsőként szálltál fel az égre 
Ott lebegsz felhőként 
Figyelmem 
Odaszáll átölelésre 
S lángként leszek koszorúd 
Érzem hamarosan felhő leszek
Repülhetek melletted 
Egyesülve a fellegekben 
Az emlékek utat építenek
Hogy hozzád felvigyenek
Már várom a percet
Melletted lebegni
Együtt lebegve 

Akkora szárnnyal 
Amekkora neki van 
A lélek el sem tud szállni
Két világ között feszül az 
Beszorulva a létedért
Te ember a lélek egy darabja
Megtestesült anyagi lét
Léáőlek hogy ne rombold szét
Az anyag dimenzióinak
Feltáruló variációit
Az idő múlása látszólag 
Embernek hóditó
Pedig az csak egy időutazás

Te is érezted már
Hogy hurkokat dob a sors rád
Megállít mennél de fáj
Gúzsba kötött lettél
Se kedved se remény 
Pányvázva lettél
A vágyaid tettén 
Hurkok árnyéka táncol előtted
Gondolataiddal átszőtted 
Melyik a leggyengébb láncszem
Mely nem sérthetetlen 
Gömbrabszállítóketrecben
Érzed magad félsz 

Az almafa birodalma 
Az alma 
Alma vagy vadalma 
Mindkettőnek oltalma 
Néha több alma 
Egymás mellett alma banda 
Nincs barna alma 
Mert ha lenne 
Már régen dalban lenne 
Van amikor olyan piros
Mint az anna ajka 
Csalfa de nem csókra
Hanem falni csábítja 
Az almafa anya
Gyermeke a magja 

Mondogatjuk buta légy 
Elég volt ne repkedjél
Ne nyalj mindent össze 
Ez a kérésem mindössze
De a légy teszi dolgát 
Összeröpköd tojást sonkát 
Próbáltam elkapni 
Fondorlattal s anélkül
Nem sikerült még végül
Otthagytam s leültem
Mit gondoltok mi történt 
Utánam jött barátként 
Kezemre szállt 
Lábamra szállt

Meghalni egy eszméért 
Egy vallásért 
Egy nemzet boldogulásáért 
A honért hazáért 
Szeretteink öleléséért
Hogy az soha ne szakadjon szét
Keresztre feszítéstől
Golyóáltali halálig 
Elválni a léttől 
Érezni tettük majd virágzik
Nem hagyja a jövő
Begazosodni a múlt helyét
Hogy a holt lelke 
Jelét adhassa tettének 

Meghalsz megszűnsz 
Tested bekerül a földbe
Lelked szétterül az űrben 
Íme a tested mint parányi pont 
A lélek végtelenében 
Kérdezd majd 
Honnan jöttem 
Onnét a mélyből a magasba 
De az űrben nincs 
Kitüntetett irány 
Ott mélységből mélységbe vagy
Magasságból magasságba szállsz 
Ne félj nem kell cipelned

Istennek írtam 
A kutyának se kell
Félre lökve irományom 
Mint kutyaeledel a tálon 
Hiába szökellt gondolatom 
A feltárult hitemmel
Versem számkivetett lett 
Vesztemre szépen kiesett
Hogy a kidobott
Gondolatok hová kerülnek
Tán egy kukában enyésznek
De kinek jó ez az enyészet 
Egy rossz költőtől