Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Waray Károly

Waraykaroy
Waraykaroy képe

A lelkiismeret

Rovatok: 
Vers

A lelkiismeret
Az Én adekvát ismerete
Egyszerre két ítélet
Önmagamé
És az embertársamé
Mert embert
Csak ember ítél
És a teremtés célja
Az egységes emberiség
Azaz egy lelkiség
Az emberért
És a környezetért
Mélyebb ismeret
Bűnmentes ítélet
Az emberi tisztaság
Irányító őrző pontja
A lelkiismeret

Waraykaroy
Waraykaroy képe

A Nap prízmája

Rovatok: 
Vers

A vörösalga hajnal
A kékalga ég
A pirosalga alkony

Mind mind
A tér tengerén
Úszik könnyedén

Játszik velük
A reggeli déli
És az esti fény

Ím a nappal
Vörös kés piros
Lánggal ég

Tavasszal zöld
Rügyeken virággá
Válnak az algák

Keverednek a színek
Pompás szirmokká
Majd csillagokká

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Szerelemben háborúban

Rovatok: 
Vers

Szerelemben háborúban
Hatalmas az energia
Mindkettőből menekülne
Csak csillapodna ne feszülne
S elmegy …
Hogy mi marad élet vagy halál
Nem hiszem hogy érdekli
Az energiát
Haragban és boldogságban
Felhalmozott energia
Egyszer muszáj villámként
Közömbösre csitulnia
Dörgéssel vagy nevetéssel
Egyszer elmegy elhagy

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Holdviharlámpa

Rovatok: 
Vers

Tengered szépségének közepén
Horgonyt vetnék én
Korall mélységben
Nyugalmat lelnék én
Napfényes partot elfelejteném
Csak a hullámzó vízfelszínt
Nézném én
Vitorlámat darabokra törheti
Vihar mert menni nem akarok
Örökre lehorgonyoztam én
Hullámaiddal mosnál
Ölelnél csókolnál
Napfényben ékszerként csillognál

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nem a mesterkélt

Rovatok: 
Vers

Nem a mesterkélt hatalom
Hanem az Isteni Igazság
Szent pompája kell
Mert a virágzás szeretetét
S annak gyümölcsét
Úgy mint a napfényt
Nem lehet nem szabad
Profitot termelő
Árucikké tenni
Ne a hamis gagyisággal
Bűvöljük el a kóklerré tett
Hipnotizált médium tömeget
Az nem lehet hogy
Több fény jusson a

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Megint csak

Rovatok: 
Vers

Este volt ültem a Duna – parton
Néztem az ezüstszürke hullámokról elszálló
Zsonglőrködő tajték – higany- fényeket
Hallgattam a Margit – szigetről
Átlopódzó harmonika suhogó hangját
És eszembe jutott az üres zseben
Ami miatt itt ragadtam
Egy ónszürke lapos bazaltkövön
Megint csak álmodoztam
Hogy te meg én hallgatva a zenét

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Te légy a szitakötőm

Rovatok: 
Vers

Te légy a szitakötőm,
Mintha vasalt betonból
Gátat dobtál volna,
A szerelemes szívemre,
Oly lassú a rozsdásodása.
Ám még azután is erős
Testem lüktetése fogdádban,
Fájdalmas és kín,
Tán átpréselődik a szívemből
Egy - egy szeretet buborék.
Fényben színes pillangók, melyek
Igazgyöngyként hullanak eléd.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Mámorködben megszédülten

Rovatok: 
Vers

Mámorködben megszédülten
Dallamoktól részegülten
A szerelem édes csőrével
Etetgettél lágyan engem

Szellő ölelésben éden hangulat
Érzékenyen a tisztaszivárvány
Hattyúnyakad féltőn tekergőn
Rám tapadt hallgatag szeretőn

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Értünk a híd

Rovatok: 
Vers

Emlékszel
Amikor a nyelvünkből
Kialakult az első híd
Átáramlott rajta a világ
Átment rajta
Helyet cserélt a testünk
A híd túloldalán
A mennyország várt
Közöttünk a mederben
Éden csillogott
Szerelemhullámok
Mosták a partot
A test és a lélek édene
Virágzott vérhevesen
Mint gyepen a pipitér
Két szemünk

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Málnaköd bíborában

Rovatok: 
Vers

Először nem értettem
A reszkető mosolyodat
S mikor félénken átöleltél
Akkor éreztem én leszek
Az első csodás éjszakád
Tested vitorla lett
A tavasz tengeren
Vártad a nagy szelet
Elillanni gyorsan
Mert benned pangott a félelem
Pedig tudtad ezen az éjszakán
Még szellő sem lesz
Becsuktad a szemedet

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Tudathasadásos állapot

Rovatok: 
Vers

I.    Lehet - e az ifjúságot

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nem az a baj

Rovatok: 
Vers

Nem az a baj
Hogy bokorban fogantál és születettél
Hogy a felmenőidnek neve
Sehol sincs lejegyezve
Hogy lakhelyed felváltva barlang
És sárkunyhó volt
Hogy munka helyett koldultál
Pedig az erőtől duzzadtál
Hogy a porcelántányért és fémkanalat
Gyermekkorodban nem ismerted
Mert a fakanál ma is értékes és kedvelt

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Szabadság

Rovatok: 
Vers

Szabadság semmi más
Csak egy szép szó annak aki él
Mintha elveszne feloldódna benne
A múlt szenvedés

Ezért a történelmünkben
Az őseink több mint a fele halt
Hiába keresed most a nemzet kertben
Azok gyümölcse már aszalt gyász

Waraykaroy
Waraykaroy képe

A szürke

Rovatok: 
Vers

A képzelet mezején
A szürkeség a leszebb szépség
Egyes pontjai felugranak
Kitüremkednek s máris
Felvillan a szürke ezer árnyalata
Mintha levéllángnyelvek lennének
Sokféle őszi változatban
A kitüremkedések között
Megáll a levegő
Elkezd délibábként remegni
A szürke hallhat
De árnyéka már harmónia
A szürke lenne

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Sose mond a nőre

Rovatok: 
Vers

Bőröm puha
Nem rinocérosz
A testem még
Nem csiga
Fürge mit a
Rézsikló
Bőröm puha
Bababőr
Nem tarkítja
Durva szőr
Mellem érintése
Gumilabda
Szinte mindig
Pattogna
A derekam
Karcsú acsa
Szinte röppenő
Szitakötő
Testem simul
Nem görcsös
Úgy virul mint a
Pöttyös gekkó

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Múlás

Rovatok: 
Vers

Akkor még miden egyes év
Csodálatos emlékkép volt
Dús boldogsággal örömmel
Az a szép gyermekkori múlt
Szinte örökzöldekkel borított
Mindig újra mosolyogtatott
Ám egyszer a létvonal megtört
Belépett a nem várt öregedés
Megváltozott a gyors töréssel
A múltra való emlékezés
Az ember már csak addigi
Életéből keresete a hónapok

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Popó - capriccio

Rovatok: 
Vers

Kenderesi Tamás
Magyar úszó éppen
Dél - Kóreában versenyzett
Amikor úszás után
Megkívánt egy korsó sört
Így a közeli bárba ment
Ám a sorsa végzete lett
Meglátta egy táncosnő
Bingó – ringó fenekét
S az neki csak úgy
Nyomban megtetszett
Belé szállt az ördög
S késztette ugye jó lenne az
Az úszástól kifáradt

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Szennyvíziszap

Rovatok: 
Vers

Magyarország Európa
Szennyvíziszap temetője
Valakiknek ez kapóra jött
Kiknek tovább nő
A pénzes bödöne
Nálunk túlzott az orgonaillat
Szinte már károsan hat
Ezért a szagot ellensúlyozni kell
A vállalkozó nem rühell semmit
Félre is dobja a nép hisztit
Ömlik a szenny és mocsok
Mások bűze fekáliája

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Talan – telen élete

Rovatok: 
Vers

Meghurcolták
Lesújtott rá a sors
Az – az átkozott balsors
Könnyeiből már
Sokszor felnyögött
Befejezte elég volt
Hiszen hiába zokogott
A sóhaja döglött
Sólyom lett
Hangja darabos
Mert minden
Második szava
A siralom lenne
Ezt nem mondja ki
Magába gyűjti szenvedve
Szeme száraz sivatag

Oldalak