A tavasz lehelete 
Felpezsdíti a testemet 
Elindultak a virágórák 
Csilingelnek a lila akácok
Bennem érzem 
A fák éltető gyökerét 
S mohával szalad a reggeli fény 
Rovarok násza mézesíti 
Beteljesítve az ébredés parancsát 
Hajnalban duzzad a boldogság
Habzik az aranyló napsugár 
Bárányfelhők bukdácsolnak 

Alfa - fí te hatalmas 
Magyaroknak nagy vezéri 
Népéhez oly irgalmas 
Minden száj csak dicséri 

Politikusi képessége 
A magyar nép ékessége
Magyar népnek tűz lelke 
Hazánk szép szent fénye 

Sorsunk áldott géniusza 
Tetteiben dús daliás 
Nép szájában ott a csusza 
A nagy zsenialitás 

Istenem halld végre meg 
A fájó könnyek sikolyát 
A mély fájdalomkráterek 
Fortyogó bíborát 

Istenem lásd végre meg 
A vérvörös folyók áramát
A fuldokló buborékok 
Vergődő némaságát 

Istenem vedd észre 
Egy anya remegő kezét 
Aki érzi éppen
Fia elvesztését 

Rendszerváltást akartatok 
Hittétek nem zuhanhattok
De van ám rend amit nem lehet 
Kegyelet nélkül
Csak úgy átváltani 
A rendszerváltás nem pozíciócsere 
Azaz felcserélni 
A tor asztalának zabálóit 
Akik népszolgaként ültek asztalhoz
Aztán pincérekké 
És szakácsokká tették a népet
Arendszerváltás 

Bármerre mész bármerre lépsz 
Mindenütt szürke betonférc 
A maguknak jól megkreált
Oly zöldprogrampályázattal 
Furfang fidsz áramlattal 
Sódert és cementet vettek
S minden teret tervezetten 
Őrült betonba öntöttek
A terek temetők lettek 
Betonsírokkal vagy inkább
Géppuska állások fonnyadt 
Hőtől síró virágokkal 

a.
Még el sem párolgott az előző könnycsepp
Máris követi egy súlyosabb rémültebb
Fegyverropogás mankót tesz a várt remény 
Szivárvány két végére s látom menekül
Ki tudja hová anya a gyermekével 
Azt hittem megtanulta az emberiség 
Édes mézet nem szabad sóval kiűzni
De lám elfűszerezett lett ez a világ

Még megy az ember 
De lassan zsibbadásgyökerek
Húzzák a föld felé
Egyre jobban kényszer 
Nehezülnek a drótkötél kötegek
Az őserdővé váló szegecsek
S földet fog a gyökér 
Menni már nem tudsz még élsz 
Mozdulatlan fa lettél
Elmenni végre lett a cél 
Már nem az élni remény 
Elmenni hópehely könnyedén

GONDOLKODTATÓ

Gondolataimban vergődöm

Mittegyekért gyötrődöm

Mennyit is érek én

Költői óráim énekén

Ha egy DELETE gombnyomással

Kitörölhető vagyok én?

2022. 03. 01. 17:26:32

Ha a gondolat három D-s mátrixa 
Fájdalomban fürdik
Meginoghat a kőszikla hited 
Benned minden küszködik
Marcangol és szakad a háló
A vibráló tűszúrásos állapot 
Igencsak labilis tudatállapot 
Nem tudod megkülönböztetni
A valamit annak árnyékától
Mert egyik nem tud a másikba
Szakadtan már beilleszkedni 

Két szeme üres lyuk
Éles késsel kivágtuk
Benne gyertya fény 
Olyan mint a holdfény 
Sárgán világít 
Szívet vidámít 

Orra lyuka háromszög
Belőle csak füst pöfög
Nézik a gyerekek 
Mint retket a gyerekek 
Így diszeleg ez a tök
Mindenkibe belebök

Aludj édes elfáradtál 
A fidszben sok a munkád 
Legyél pihent vár a munka 
Ha nem pihensz minden bukta  
Csíjja - csíjja - csicsíjja 
Kellesz te még holnapra 
Édes gyermekünk vagy te 
Nem zuhanhatsz le a mélybe 
Lelked tiszta szíved minta 
A népnek példaképe  
Pártunk népünk üdvöskéje... 

2021. 10.  28. 17:27:20

Az ember tudja egyszer vége az útnak
Mégis azt hiszi majd holnap lesz a nap
Ezért a félbehagyott alkotások dúlnak
Majd holnap befejezem s ottmaradnak 

Ám egyszer dönteni kell újakat nyitni 
Vagy a régieket végre befejezni 
Félmunkákat törten hátrahagyni 
Vagy az újakat is félként elengedni

Felhőkké váltak 
A gesztenyefák lombjai
Zöldellő jelenük
Felszállt az égre 
A millió rózsaszín
Gesztenyevirág
Szerelmem kolompjai
Nem kondulnak 
Nem tér vissza már
A ködlő ezüstősz 
Immár örökre takarja
A régi szerelmet
Az emlékem emléke 
Mint fecskének a gyermeke
Visszatér de fészket építeni

A politika tereli a nyáját
Akárcsak juhász a kutyáját
Mennek is tömött sorban egymás után 
De ha nem elég akkor közpénzen
Az önkormányzatok buszán 
Útközben hergelik egymást
Aki kiabál az kap plusz juttatást
És a sok busznyi mind volt kommunista
Az ingyen útért megy Budapestre 
No meg egy kis kolompérért
A jobbak már húszezerért

A két szem 
Két napként kiég
Hamu sem marad 
Semmivé kiszakad
Még vasizzás 
Sem marad
Egy utolsó 
Kacsintás
A szemgödörben 
Úr lesz az űr
Minden ami volt
A vizuális 
Forró láva
Meteorként 
Égre szállt 
Visszaszállt 
Valahol az 
Emlékképek 
Fotonképpen
Elindulva 

Miért hittem ha te az én álmom vagy 
Akkor én is a tiéd leszek
Miért hittem hogy a nappalod s éjjeled
Mindenütt csak engem lenget 
Miért hittem ha az én szívem a tiéd
Te átadod szerelmesen úgy mint én 
Miért ragaszkodott ennyire 
Hozzám szolgaként az erős remény 
Amikor egyre csak fájdalommá vált
Egy engem behálózó rögös eszmény 

Küzdöttem a térrel és idővel
Mintha harc lett volna az életem
Hol az egyik volt kevés 
A másik sok vagy mindkettő tévedés
Nem is én küzdöttem velük
Inkább ők egymással 
Mintha lett volna önérdekük
Kerestem az utamat
Hol az ösztönös vágy hajtott
Hol a terveim álmaim 
És fantáziáim
Ez volt a legveszedelmesebb

Elindultam semerre 
Batyuval a kezemben 
A batyuban álmaim
Az eddigi árnyékaim
Ketten vagyunk mi ketten
Én viszem őt 
Ő visz engem 
Nekem egyre nehezebb
Zilál már a tüdőm
Nem  tudom melyikünknek
Lesz rettenetesebb 
Ki adja fel egy dűlőn
Kérdezgetem én nem felel
Megfelelt e az életem
Voltam e valaha