Arany-lila pepita
A pirkadatnak ablaka
Benne ezüst fénynyaláb
Fotonokra esett fényhasáb
Bíborpírban vibrál a nyár
Álmait susogja
Minden ébredő virág
Zöld klorofill szivacs sziget
Benne elnyelt napsugár
A vegetáció vére magja
Milliárd magnézium lakja
Zöldragyogás szövetén
A szeretet ár
Égő szökevény
|
A tavasz lehelete
Felpezsdíti a testemet
Elindultak a virágórák
Csilingelnek a lila akácok
Bennem érzem
A fák éltető gyökerét
S mohával szalad a reggeli fény
Rovarok násza mézesíti
Beteljesítve az ébredés parancsát
Hajnalban duzzad a boldogság
Habzik az aranyló napsugár
Bárányfelhők bukdácsolnak
|
Alfa - fí te hatalmas
Magyaroknak nagy vezéri
Népéhez oly irgalmas
Minden száj csak dicséri
Politikusi képessége
A magyar nép ékessége
Magyar népnek tűz lelke
Hazánk szép szent fénye
Sorsunk áldott géniusza
Tetteiben dús daliás
Nép szájában ott a csusza
A nagy zsenialitás
|
Istenem halld végre meg
A fájó könnyek sikolyát
A mély fájdalomkráterek
Fortyogó bíborát
Istenem lásd végre meg
A vérvörös folyók áramát
A fuldokló buborékok
Vergődő némaságát
Istenem vedd észre
Egy anya remegő kezét
Aki érzi éppen
Fia elvesztését
|
Rendszerváltást akartatok
Hittétek nem zuhanhattok
De van ám rend amit nem lehet
Kegyelet nélkül
Csak úgy átváltani
A rendszerváltás nem pozíciócsere
Azaz felcserélni
A tor asztalának zabálóit
Akik népszolgaként ültek asztalhoz
Aztán pincérekké
És szakácsokká tették a népet
Arendszerváltás
|
Bármerre mész bármerre lépsz
Mindenütt szürke betonférc
A maguknak jól megkreált
Oly zöldprogrampályázattal
Furfang fidsz áramlattal
Sódert és cementet vettek
S minden teret tervezetten
Őrült betonba öntöttek
A terek temetők lettek
Betonsírokkal vagy inkább
Géppuska állások fonnyadt
Hőtől síró virágokkal
|
a.
Még el sem párolgott az előző könnycsepp
Máris követi egy súlyosabb rémültebb
Fegyverropogás mankót tesz a várt remény
Szivárvány két végére s látom menekül
Ki tudja hová anya a gyermekével
Azt hittem megtanulta az emberiség
Édes mézet nem szabad sóval kiűzni
De lám elfűszerezett lett ez a világ
|
Még megy az ember
De lassan zsibbadásgyökerek
Húzzák a föld felé
Egyre jobban kényszer
Nehezülnek a drótkötél kötegek
Az őserdővé váló szegecsek
S földet fog a gyökér
Menni már nem tudsz még élsz
Mozdulatlan fa lettél
Elmenni végre lett a cél
Már nem az élni remény
Elmenni hópehely könnyedén
|
GONDOLKODTATÓ
Gondolataimban vergődöm
Mittegyekért gyötrődöm
Mennyit is érek én
Költői óráim énekén
Ha egy DELETE gombnyomással
Kitörölhető vagyok én?
2022. 03. 01. 17:26:32
|
Ha a gondolat három D-s mátrixa
Fájdalomban fürdik
Meginoghat a kőszikla hited
Benned minden küszködik
Marcangol és szakad a háló
A vibráló tűszúrásos állapot
Igencsak labilis tudatállapot
Nem tudod megkülönböztetni
A valamit annak árnyékától
Mert egyik nem tud a másikba
Szakadtan már beilleszkedni
|
Két szeme üres lyuk
Éles késsel kivágtuk
Benne gyertya fény
Olyan mint a holdfény
Sárgán világít
Szívet vidámít
Orra lyuka háromszög
Belőle csak füst pöfög
Nézik a gyerekek
Mint retket a gyerekek
Így diszeleg ez a tök
Mindenkibe belebök
|
Aludj édes elfáradtál
A fidszben sok a munkád
Legyél pihent vár a munka
Ha nem pihensz minden bukta
Csíjja - csíjja - csicsíjja
Kellesz te még holnapra
Édes gyermekünk vagy te
Nem zuhanhatsz le a mélybe
Lelked tiszta szíved minta
A népnek példaképe
Pártunk népünk üdvöskéje...
2021. 10. 28. 17:27:20
|
Az ember tudja egyszer vége az útnak
Mégis azt hiszi majd holnap lesz a nap
Ezért a félbehagyott alkotások dúlnak
Majd holnap befejezem s ottmaradnak
Ám egyszer dönteni kell újakat nyitni
Vagy a régieket végre befejezni
Félmunkákat törten hátrahagyni
Vagy az újakat is félként elengedni
|
Felhőkké váltak
A gesztenyefák lombjai
Zöldellő jelenük
Felszállt az égre
A millió rózsaszín
Gesztenyevirág
Szerelmem kolompjai
Nem kondulnak
Nem tér vissza már
A ködlő ezüstősz
Immár örökre takarja
A régi szerelmet
Az emlékem emléke
Mint fecskének a gyermeke
Visszatér de fészket építeni
|
A politika tereli a nyáját
Akárcsak juhász a kutyáját
Mennek is tömött sorban egymás után
De ha nem elég akkor közpénzen
Az önkormányzatok buszán
Útközben hergelik egymást
Aki kiabál az kap plusz juttatást
És a sok busznyi mind volt kommunista
Az ingyen útért megy Budapestre
No meg egy kis kolompérért
A jobbak már húszezerért
|
A két szem
Két napként kiég
Hamu sem marad
Semmivé kiszakad
Még vasizzás
Sem marad
Egy utolsó
Kacsintás
A szemgödörben
Úr lesz az űr
Minden ami volt
A vizuális
Forró láva
Meteorként
Égre szállt
Visszaszállt
Valahol az
Emlékképek
Fotonképpen
Elindulva
|
Miért hittem ha te az én álmom vagy
Akkor én is a tiéd leszek
Miért hittem hogy a nappalod s éjjeled
Mindenütt csak engem lenget
Miért hittem ha az én szívem a tiéd
Te átadod szerelmesen úgy mint én
Miért ragaszkodott ennyire
Hozzám szolgaként az erős remény
Amikor egyre csak fájdalommá vált
Egy engem behálózó rögös eszmény
|
Küzdöttem a térrel és idővel
Mintha harc lett volna az életem
Hol az egyik volt kevés
A másik sok vagy mindkettő tévedés
Nem is én küzdöttem velük
Inkább ők egymással
Mintha lett volna önérdekük
Kerestem az utamat
Hol az ösztönös vágy hajtott
Hol a terveim álmaim
És fantáziáim
Ez volt a legveszedelmesebb
|
Elindultam semerre
Batyuval a kezemben
A batyuban álmaim
Az eddigi árnyékaim
Ketten vagyunk mi ketten
Én viszem őt
Ő visz engem
Nekem egyre nehezebb
Zilál már a tüdőm
Nem tudom melyikünknek
Lesz rettenetesebb
Ki adja fel egy dűlőn
Kérdezgetem én nem felel
Megfelelt e az életem
Voltam e valaha
|
Keresem a hullámot
Melynek hátán
Szörftalpammal
Odébb állhatok
Végre ennek árán
Reményem lesz a hajnal
Valamikor megváltani
Maradtam a fertőben
Most menekülnék
Már más lett a mérték
Ebben a mocskos
Politikai útvesztőben
Lyukba esett golyó
Önmagától nem tér vissza
|