A szerelem az a pillanat
Amikor a szerelmed nincs melletted
Végtelenné válik a világ
A szerelem szerelemben
Mint eső a szomjas leveleken
Eső melyet elnyel a vágy
Forrón gőzként robban
Fagyban jégként hasít
A szerelem a szerelemért
Ha kell atomjaira bontva a testet
Szórja szét vágyként a részeket

A szerelemnek is kell magány
Két csonkig égett gyertyamaradvány
Mint szétfolyt emlékgyökerek
Felidézni az elmúlt idő
Csodás pillanatait

A láng karjaiban égő vágy
A szívbe költözött füst elmúlás
A másnap visszatérő új erő
Csupa bíztató ragyogás
Megmaradt szerelmes kézfogás

Nesztelen sétál a szépség az éjben
Fűzfavessző felhővágyak lógnak
Még szomorúság csillog a lépten
A szívben dúlt érzelmek zúgnak

A feketelyuk randevú magába szívja
Az időt és teret érzi a közelségedet
Itt a pillanat két szempár villan
Térből kifröccsenő csók csobban

Az ember a mákgubó igazságát
Mákszemként szórja szét
S így próbálja összeszedni
S törvényben érvényesíteni

Az elosztható teremtett vagyon
Óriási mennyiség jutna bőven
Élhetne jól az emberiség
Mégis pehelyként szórjuk szét

A jóság és szépség
Virágokat elfújja a szél
Lazulva szétszélednek
Hosszú az egymásra találás

Ám ezzel szemben
Szél nélkül az aljasság
Gyökerei a föld alatt
Szépen összesodródnak

Ilyen ez a világ melyben
A hazugság hosszú életű
Mert a küzdő igazság
Járataiban közlekedik

Futok szaladok rohanok
Egy krumpliért eladom magamat
Éljenek a krumpliosztogatók
Pusztuljanak a fosztogatók

Kinek nem kell a mi krumplink
Az ellenség és sunyin link
Gyere pajtás itt a krumpli
Szavazz miránk ne légy trampli

Siess a pink szavazatgyűjtő piacra
Igaz nem lesz ott
Narancssárga húsú édesburgonya
Mert az igen drága

Siess vár a pink puttonya
Abban van a sok csábító olcsó sárga
Éhes gyomrot csillapító burgonya
Ez a teremtett aranykor gazdagsága

Valahogy ma nem megy
Bár gondolataim vannak
Ám azok inkább
A nokedliszaggatóról
Forróvízbe kerülnek
De versek ma
Valahogyan nem születnek
Egy betű leütéséhez
Tízszer nyúlok a klaviatúrához
Minden nyúlás között
Egy kis kólát kortyolok
Ja megfogadtam már többször
Egyetlen kortyot sem
Valahogy mégis újra oson

Ez a világ nem szereti
Sőt kiközösíti
Az igamondó krisztusokat
Álkrisztusok kreálódnak
S júdás szolgákkal
S elhitetik új hittel
Hogy ez a világ rendje
Nem Istent
Hanem őket szolgálni
A behízelgők
Vékonyzsíros előnyökért
Elárulja saját népét
Igazat szólni hidegzuhany
Hazudni arany
Már az ókorban tudták

Ni csak a kipcsak középkori
Török nép a türk nyelvcsalád
Egyik ága de a népcsoport
A kimek szövetségéből kiválva
Csatlakoztak a kunok és a
Szárik azaz az sárga ujgurokhoz
Létrehozva a
Kipcsak-sári-kun törzsszövetséget
Így jöttek az Aldunáig uralva a sztyeppét
Európában így ismertek
Kunok kumánok
Polovecek kanglik kipcsakok

A lanka kúszik a szirt felé
Eget érintene örökké
Keresi az égi szerelmet
Ameddig tud zölddel lebben

Vizek nyelve partot nyaldos
Léte így örök kalandos
Mennyi történet helye
Amit látott a vizek szeme

Élő testek növények állatok
Légben úsznak a Napon
Szinte lélek érzés ez a szépség
Földi világnak dús hajlék

Temetésére pénzt nem költött
Se a gyermek se a rokonság
Porait szanaszét szórták
Akaratának szorgalmának
Kitartásának gyümölcsének
Egy részét szétszórva eladták
Másik részét kukákba hordták
Utódok rokonság tettüket
Naponta büszkén ünnepelte
Aztán elfogyott az eladott
Értékekből befolyt pénz
Szidalmazták megvetették

Az álmok tojások
Egyesek kiesnek a fészekből
Összetörnek szétfolynak

Másikak kikelve
Feltörik a héjat
Csakhogy nem maradnak
Mindjárt elröppennek

Vannak melyeket összeszednek
Szegényesen megsütnek
Vagy nyersen szürcsölnek
Az álombéli éhesek

Csókod és csókom
Madárfészek és madár
Mindig egymásra talál
Hiszen vágyott sólyom

Ajkad és ajkam
Papír és gemkapocs
Összehajtott lapon
Szép szerelmes szavam

Szád és szám
Zsír és kenyér
Egymás éhén
Ízes zsíroskenyér

Kezed és kezem
Inda az indán
Egymásra tekeredett
Kacs szerelem

Boldog vagyok
Ingyen kapom a szennyezett levegőt
Igaz sok árucikkben már benne van
A környezetszennyezési termékdíj
Benne van de mire folyik
Mert a szenny a mocsok még most is
Folyókba s azokkal a tengerbe ömlik
Boldog vagyok
Elég csak leülni a földön bárhol
És a forgásával ingyen élvezhetem
A ringispil csodás élményét

Általános iskolás voltam
Bár a geometria akkor
Nem nagyon érdekelt
Ám amikor a kört tanultuk
S megtudtam hogy a pí
a kör kerületének és
Átmérőjének hányadosa
Alig vártam hogy hazaérjek
Forrt bennem a kíváncsiság
Elővettem a rajztáblámat
Rajzszeggel egy rajzlapot
Ráerősítettem
Majd körzővel kört rajzoltam

Fut a fény szalad a fény
Követi az árnyék
Akármerre fut szalad
Az árnyék vele virrad

Álmodik a fény éjt
Tán oda nem követi
Az árnyék szeszély
Tovább már nem öleli

Ám ahogy a fény
Lehunyja pilláját
Ezt utánozza az árnyék
Követve annak irányát