Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Trubicza Ágnes

Ágnes
Ágnes képe

Öreg tölgy

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Tölgyfa áll magában,
mint hajlott vénember,
kinek törzse rokkant
sok, nehéz munkában:
Szelek tépték lombját,
tördelték ágait,
csavarták derekát,
elűzték álmait.

Ágnes
Ágnes képe

Imádság

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Istenem, ki vagy az élő szeretet,
Hallgasd meg esdeklő kérésemet!
Oly sok az emberi szenvedés!
Hadd legyek a segítő cselekvés!
Legyek szellő a tikkasztó nyárban,
Enyhítő csepp a szomjak oltásában,
Szeretet legyek a szeretetlenségben,
Kenyéradó kéz a kenyértelenségben,
Könyörület legyek a könyörtelenségben

Ágnes
Ágnes képe

Búcsúzik a nyár

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Búcsúkönnyet hullajt a nyár
s tovaillan vándormadár szárnyon.
Színesednek már a lombok,
dalos madár nem dalol az ágon.
Tarkabarka levélszőnyeg
takarja be a ligetek útját.
Őszi szellő vidd magaddal
a lelkünknek reményvesztett búját!

Ágnes
Ágnes képe

Őszre jár az idő

Rovatok: 
Vers

Hulló gesztenye, múló nyár.
Csilló avaron napfény jár.
Rozsdás avarba szél kavar,
Szálló falevél betakar.

Dérre vár a kökény; kőkemény,
Pirosló berkenye jó remény.
Kóstolja rigó, cinege:
- Ó, de finom kis csemege!

Tele a szőlővenyige:
Seregély lesi, terem- e?
Hogyha a csősznek álma mély,
Szüretel a sok, sok seregély.

Ágnes
Ágnes képe

Bíborgyöngy

Rovatok: 
Vers

Bíborgyönggyel ringó
galagonyaágra
rubintfényt csókolt az
őszi napsugára.

Szellő terített rá
selyemszálú fátylat,
ezüstfényben szálló,
csilló ökörnyálat.

Bíborgyöngy bogyóit
galagonyabokra
elteszi télire;
gondol szűk napokra,

Amikor didergő,
éhező madárkák
édes csemegéjét
meg, meglátogatják.

Ágnes
Ágnes képe

Tóparton

Rovatok: 
Vers

A sima víztükrön
napfény játszik,
vízisikló húz
V alakot.
Egy hal veti fel
pikkelyes testét,
ezüstbe vonva
a pillanatot.
A part mentén
molnárkák lejtik
könnyű táncukat.
Árnyék suhan
a víz fölött:
Ökörnyál, vagy tán
egy átsuhant  gondolat?
Szellő borzol a
a fák hajába,
a vízre finom

Ágnes
Ágnes képe

Álmodjunk!

Rovatok: 
Vers

Ez a nap is elmúlóban,
csendesül a szél.
Felkelőben a fogyó Hold
és szívünk remél.
Reméli, hogy jobb idők
következnek ránk.
Remélünk egy szebb jövőt,
mit érdemel hazánk.
Álmodjuk, hogy boldogabb
lesz az életünk:
Újra egyesülni fog
szétszórt nemzetünk.
Hallgassa meg Istenünk
szívünk sóhaját!

Ágnes
Ágnes képe

Illés szekere

Rovatok: 
Vers

Érkeznek már a viharok,
száguld Illés szekere:
Vigyázzatok, mikor zörög
szekerének kereke!
Kapát, kaszát dobjatok el,
mentsétek az irhátok
és a vihar ne találjon
kezetekben szerszámot!

Ágnes
Ágnes képe

Nyári alkonyat

Rovatok: 
Vers

Elkondult már az esti harangszó:
Hangja rezeg még a város felett.
Búcsúdalát zengi csalogány, rigó.
Színes felhőfoszlány takarja az eget.

Alkonyati fények festik a lombokat:
Bíborba, aranyba öltözik az este,
Mint öreg királynő, égi sugarakban,
Pilledten, lankadtan fürdik fáradt teste.

Ágnes
Ágnes képe

Tóparti alkonyat

Rovatok: 
Vers

Tó tükrén ragyog a lenyugvó Nap.
Füzek borain aranypor fénylik.
Magasan fölöttem ezüstcsík az égen,
A pázsiton sok, sok százszorszép fehérlik.

Kocogók tapossák a tóparti ösvényt
Vadrécék kavarnak hullámokat, örvényt..
Csónakok siklanak halkan a víz tükrén,
Fecskék csaponganak a tó fölött fürgén.

Ágnes
Ágnes képe

Szent Iván tüze

Rovatok: 
Vers

Ágnes
Ágnes képe

Aratásra várva

Rovatok: 
Vers

Nem oly régen,
még zölden állt
a búzavetése.
Lassan érlelte sárgára
a nyári Nap nevetése.

Míg zöldelltek a kalászok,
egyenesen álltak,
üres fejjel büszke daccal
széllel szembeszálltak.

Ám, de mára beértek már,
teltek a kalászok.
Aratásra készülődnek
ím már a kaszások.

Ágnes
Ágnes képe

Maja fátyla

Rovatok: 
Vers

Az életünk csupán
káprázat, bűvhatás;
szemfényvesztés csupán
és örök csalódás.
Ki tudja, melyik
az igazi valóság?
Életünk az álmunk,
vagy álmunk az életünk?
Vajon a halálban
melyikre ébredünk?

Ágnes
Ágnes képe

Nyári alkony

Rovatok: 
Vers

Halkulnak a zajok, elpihen a város.
Esti szellő lebben, pár denevér szálldos.
Elhallgatott már a fényhangú csalogány.
Szobámnak csendjében mellém ül a magány.

Alkonyodik ím már, tán a Hold sem jön fel?
A sötétlő égen egy fehér ló szökell.
Patája felveri a menny csillagporát.
Egy tücsökhegedű kíván jó éjszakát.

Ágnes
Ágnes képe

Édesapám

Rovatok: 
Vers

Erdő volt az ő világa,
élete és boldogsága.
Ismert minden fát és bokrot,
szarvast, őzet, mókust, borzot.

Ismert minden madárhangot.
Nem óhajtott pénzt és rangot
Kutyája mindig mellette;
hű barátjaként követte.

Kísérte őt jégen, fagyon.
Hűséges társ volt ő nagyon.
Sok kalandot értek ketten:
Néha rókát értek tetten,

Ágnes
Ágnes képe

Édesapámra emlékezem

Rovatok: 
Vers

Édesapám érted ég a mécses lángja,
neked szól a harang s a lányod imája.
Negyvenhárom éve, hogy lezárult szemed
és befejeződött küzdelmes életed.

Az eszme, melyben hittél, délibáb volt csupán.
Halálod ébredés volt egy álom után.
Ami pedig ma van, abban már nincs részed.
A sok hazug tolvajt  odafentről nézed.

Rovatok: 
Egyéb

Pünkösd vasárnapja és hétfője

Ágnes
Ágnes képe

Nyári délután

Rovatok: 
Vers

Susogó nádas sűrű bozótjába
Fésül a játékos nyári szellő.
Tó tükrén csillámló hullámfodrokon
Táncol az aranyló napsugár.
Füzek hűs árnyában pihen a csend,
hőségtől piheg a korai nyár.
A kék égbolt derűs mosolyára
fellegnek árnya most nem vetül.
Egy-egy kandi béka bukkan fel a vízben.
A közelben valahol egy tücsök hegedül.

Ágnes
Ágnes képe

Magor népe

Rovatok: 
Vers

Szétszórva nemzetünk,
miként szélfútta por.
Csak rajtunk múlik,
hogy egymásra találjunk.
Ha összekapcsolódunk,
egységes nép leszünk,
Mert Isten nemzete;
A Mag népe vagyunk.

Ágnes
Ágnes képe

Ima a nemzetért

Rovatok: 
Vers

Tekints reánk Istenünk,
Tekints a magyarra!
Segítsd meg a nemzetünk,
Vezesd diadalra!
Ez a nemzet vesztes volt
Sok honvédő harcban,
Bőségesen részesült
Mindig a kudarcban.

Oldalak