Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Sima István

Sima István
Sima István képe

Kövek közé zárt virág

Rovatok: 
Vers

Az elhullott mag, mit a szél elsodort
Mégiscsak megkapaszkodott
A kövek közt, s beteljesítve vágyát
Kinevelte üde, szép virágát

Sima István
Sima István képe

Egy marosvécsi tölgyhöz

Rovatok: 
Vers

Nagy idők tanúja,Te vén kocsányos tölgy!
Neked megadatott, hogy lásd, amint összejött
A marosvécsi kastélykertben Erdély íróinak java,
S mi összehozta Őket, az a szent ügy volt - a Haza!

Sima István
Sima István képe

Őszi reggel

Rovatok: 
Vers

A rétek hajnalingét szárítgatja már
A fák ágai közt átsejlő napsugár,
A fűszálakon gyöngyöző harmatcseppek oltják kínzó szomját.

Sima István
Sima István képe

Percemberkék

Rovatok: 
Vers

Média szülte "félistenek",
" Ikonok", "sztárok", "celebek"
Kitalált,"megcsinált" emberek,
Perc senkik Ők - csak szerepek.

Sima István
Sima István képe

Érdemes-e?

Rovatok: 
Vers

Érdemes-e verset írnom?
Lesz-e, aki elolvassa majd
Lelkemnek zöngéit,
Vagy mindenki átlapozza csak?!

Sima István
Sima István képe

Szerelem

Rovatok: 
Vers

Mint világtalan, ki álmaiból látni megtanul
Formáltam képed
Mint esőcsepp, mely elsőként az út porába hull
Úgy jöttem Érted

Sima István
Sima István képe

Gikéhez

Rovatok: 
Vers

Minden legyél, mindaz, mi egy asszony lenni képes
Az Istentől kapott természet jogán
Ember legyél, ki szeret, félt és érez
Nő legyél, légy örökös talány

Sima István
Sima István képe

Te vetkezel tovább

Rovatok: 
Vers

Gyermekünk már ágyában pihen
Várva az álmok varázsos meséit
S Te búcsúzóul még megcsókolod
Majd jössz, s kilépve ruhádból megállsz előttem
S én bámullak, mint kamasz fiú,
Ki először lát asszonyi bájt

S Te vetkezel tovább

Sima István
Sima István képe

Lehangolódva

Rovatok: 
Vers

Ma az ég is könnyet hullat
Köd lep mindent - jelent, múltat
Én sem írok semmi újat...

Sima István
Sima István képe

Pandora szelencéje

Rovatok: 
Vers

Béke és szeretet volt a Földön egykor,
Ismeretlen volt még az erőszak ekkor.
De az istenek játszottak, és úgy hozta kedvük,
Szólottak: – Az embert most próbára tesszük!

Rovatok: 
Vers
Szinte nincs is ma olyan film, vagy olyan új regény,
Mely ne azt sugallná, hogy a másság - erény
S e furcsa párok sorsát úgy állítják be nekem,
Hogy a végén még én szégyenkezem

Én mást vallok, más normák szerint élek,
Számomra még mindig a család a lényeg!
A férfi legyen férfi, a nő az legyen nő!
Ahogy megalkotta őket egykor a Teremtő.

Sima István
Sima István képe

Fohász

Rovatok: 
Vers

Gyermekkorom drága évei,
Nagy remények szép emlékei,
Szív és lélek tiszta képei
Nincs már erőm őket védeni

Sima István
Sima István képe

Mintha

Rovatok: 
Vers

Mintha az utolsó éjszakánk jönne el,
Úgy fonj át karoddal, úgy ölelj!
Úgy szoríts magadhoz, úgy szeress,
Ölelésedből ne eressz!

Sima István
Sima István képe

A szeretet hangja

Rovatok: 
Vers
 
Olyan verset szeretnék írni,
Melyet aki olvas - el sosem felejt.
Olyat, mely megtanít szeretni, bízni,
Amit minden ember, majd szívébe rejt.

Kit vonz zavart lelkek élve boncolása?

Sima István
Sima István képe

A múlandóság margójára

Rovatok: 
Vers

Tegnap csak a holnap létezett,
Ma már őrzök emlékképeket.
Bár bensőmben még ifjúi láng hevül,
Az évek múlnak könyörtelenül.

Sima István
Sima István képe

Ősz

Rovatok: 
Vers

Alacsonyabban jár már a Nap,
A reggeli hideg csípi bőrömet,
Sárgába fakul a zöldellő liget,
S a hulló levelek halk nesze követ.

Sima István
Sima István képe

Életfa

Rovatok: 
Vers

A szívekben nem talál ma otthont a szeretet
Széthúzás és békétlenség sorvasztja a nemzetet
Szép lányaink elvetélnek - nem szülnek gyermeket

Az Életfa törzse odvasodik, korhad
Száraz gyökérzete lassan széjjelporlad
Már nem bírja meg ága a Napot, a Holdat

Sima István
Sima István képe

Különc

Rovatok: 
Vers

Ne feddjetek meg, ha kilógok a sorból
És ne süssétek reám a "különc" bélyeget!
Az elvárásoknak én ellent mondok olykor
Mert nem visel el lelkem, csak szabad életet!

Sima István
Sima István képe

A tomaji kempingben

Rovatok: 
Vers

Több éve már, hogy kiszakítunk
Egy-egy hetet a nyárból
Mit itt töltünk az unokákkal
Távol Pest zajától

Sima István
Sima István képe

Augusztus 20.

Rovatok: 
Vers

Ki hitte volna akkor, több mint ezer éve,
Mikor korona került az ifjú Vajk fejére,
Hogy századok múltán is élni fog még népe?!

 

Oldalak