Halk a reggel pihen a hang,
csendes, tiszta lélekharang,
apró zajok, pillanatkép,

Toporzékol aki nincsen
méregfog a  rézkilincsen,
dühe nagyobb, mint jómaga,

Halk hegedű, piruló nesz,
csókot hint a napsugár,
mégsem virgonc izgatószer,

Hite vesztett olcsó hazám,
bőröndbe bújt bő ruha,
csomagolt szív, mézeskalács

Szándék nélkül az akarat,
silány kenyér, fagyos falat,
eretnekség tettre vágyás,

Vakít az ég, szárnyalóan boldog,
hűs asztal tövében ülnek a koboldok,

Zakkan,  kattan, marka csattan,
ajtó alatt, nagy a rés,
szürke villám izgat talpast,

Gyönyörpatak cseppen,
szirupos a málna,
zeneszó a holnap,
nincsen idő másra.
Vállad íve szentség,
kimondani nincs szó,
paraziták lelkét,
eltaposta egy ló.
Ítélkezés fölös,
igazság fém férce,
kétoldalú göröngy,
ketté hasadt érme.

Baljós árny és szürke felleg,
viharban is csacsognak,
miért sírjon aki büszke,

Felébredt a Hajnal 
tépett, kusza hajjal, 
robbanásig feszült,

Gondolatom pilleszárnyon
utazik halk félhomályon,
rezgő légbe kapaszkodik,
ő már soha meg nem nyugszik.

Csillagléptű félhomályban sírdogál a vén cigány
hegedűnek húrjai közt dalra kél egy csalogány.

Csendes reggel, csipog a fény,
zöldülő kert, selyemszatén,
béke alszik fűszál hegyén,