Csak csendesen kérj

Csak halkan - fogd a kezem, ülj mellém!
Álom-fa lombja hív sátorába, -
Hold ezüstje hull hajunkra lágyan,
Amint illattal harmatoz a szél.

Álmodj. Ajkad súrolja homlokom.
Engedd, hogy a vágyak gondolája,
Hadd szálljon, amerre vonja álma, -
Lassú párák közt - puha szárnyakon.

Motto:
Mit mondhat nekünk orosz, angol, francia,
Ha általuk lettünk a népek koldusa -

Emlék a helytartóságban
Először is, a dolgok ritmusát,
A ránk kényszerített bajokat,
Féltük, - a vért is, a vörös mázban -
De nem hittük el a hazugságokat -
Így fogytunk mi, végső lassulásban,
Kinti, s belüli határokon -
Világelső volt a pusztulásban,
A magyar és a székely rokon.
Levegőtlen, kormos hóesésben,