Melegvizek birodalma: A "Karapát királyság*
Mottó: Kibírtak mindent és mentek tovább –
Akkor is, ha már nem volt több remény -
Nem volt már más csak a magyar csodák.

A nimrudi szépidőkben,
Pannon Éden volt egykor ott,
Ahol Európa Agatirs, ős népe,
A Karapát hazában lakhatott,
És a nyelve: Székely-magyar volt.

Notre Dame a máglya
Az orleáni
In memoriam: J. D'Arc és a Notre Dame tűzvészére - 2019.ápr. 15.
 
Árad a szüzesség kagyló szomorúsága,
a has horpadt,
a medence árbocai közt feszülő bőr: a laza vitorla -
Rőt hajad krétázza üszökkel a hamuszín eget,
és e fáklya vak Holdként világítva remeg -
Által lépve a krisztusi poklot,

Menjünk vissza az ősi Földre,
Ahol királyi pár volt Nap és Hold.
Ahol a Szépség, és a Hit lakott,
Pünkösdnek éltek, mégis örömre,

Szívükben is bilincseket törve,
Szemükben sugárkéve lobogott,
Mégsem volt a magyar addig boldog,
Amíg lelküket Nergál gyötörte.

Húsvétra várva

  https://www.youtube.com/audio?v=miejaRAs_7w&video_referrer=watch

Jöttem általdöfve – csak harmadnapon,
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek,
Nem kérdve a reményt – hol kóborolt?

Cinkos a világ,                          Halld hát ó Izrael!
Júdások cinkosa,                      Válságok Krőzusa:
Nem hallatja szavát:                  Szörnyszülött Kiméra,
Néma ajaka.                               Biblikus pallosa.       

Jézusra tört Heródes, hogy újjá szülessen, -
Mágikus papként, qumráni barlangok között,  

A római ügynök

 Júdás testvére, Saul, Júdeának,
Papja volt, de stallumát feladta,
Próféták ivadéka, akit vártak,
Páli szívében a talmud mantra.

Tudta, sorsát Jahve már megírta,
Kinccsel és könnyel veri őt az Isten,
Vérében volt őseinek kínja -
Hiszen ő sem volt embernek bűntelen?

Hideg napok jöttek, börtön éjszakák,
A nép újra az önkényre szavazott,
Majd eljöttek a vészterhes hajnalok,
És megköpdösték a vérző Messiást.
Nagy Heródes és a kufár társaság 
Partit adott sok, cinkos jó-barátnak, –

Imára, hitre születtem,
S most cellám mélyén hallgatok -
A vörös alkony visszaránt,
Tetemre hívnak csillagok –

Szent kartusa vagy és királyi őre,
Hű magyarjaidnak ékes talizmán.
Hiába tört éj, balsors nemzetünkre,
Nélküled, bitorló, nem lett itt Király.

Benned ég még az ősi hit visszfénye,
Mély titok zár körül és száz legenda,
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?
Ez glóriás hitünk attribútuma.

Motto:
Mit mondhat nekünk orosz, angol, francia,
Ha általuk lettünk a népek koldusa -

Emlék a helytartóságban
Először is, a dolgok ritmusát,
A ránk kényszerített bajokat,
Féltük, - a vért is, a vörös mázban -
De nem hittük el a hazugságokat -
Így fogytunk mi, végső lassulásban,
Kinti, s belüli határokon -
Világelső volt a pusztulásban,
A magyar és a székely rokon.
Levegőtlen, kormos hóesésben,