Eliptikumban rohan életem,
Felvillanó direktrisze Te vagy:
És űz, hajt minden fordulón szavad,
A mind ridegebb, roppant tereken.

Mint vitorlás: levél
A fényes suhanásban
Láthatatlan örvény ereje emelt
Egyre feljebb
És csak az utolsó napokban láttam
Félelemtől rebbenni szemed
Elfojtottad a szívedet szorító vágyat
Kiáltani kétségbeesetten a világnak
Segítsetek!

Isten látja: állok a napon, 
Hideg árnyékom hull a kőre, 
És ki mondja meg? – találgatom,
Miért hívtak engesztelőre?

Jó-rossz együtt, –
Minden ugyanaz volt már, –
Egy szőnyegen ült Mester és Tanítvány, –

Meghasadt időnk
És az Ő sebeivel gyógyulunk meg szenvedők
Pünkösd ünnepén…

Halál legel a szomorú arcon
bárki bármit mond a könnyek befelé hullanak
megfagyott időtlen pillanat
mit a szobrászköltő a kőből kitépett…
Kimondhatatlan: vonaglanak a szavak
hurkokat sír a dal...a kő összedőlt az idő
az értelem is megvakult
oly meztelen a szenvedés elbírhatatlan a gondolat

Újévi köszöntő 2020.
Igazság parafrázis: koronavírus

"Vége az évnek”,
Jönnek az új napok, éjek,
Nem változik semmi, -
Szilveszteri pezsgő,
Részeg bolyongás, vedlő,
Utcákon, olcsó tűzijáték, ennyi, -

Csíksomlyó
hommage Árva Vincze pálos atya

Miért tűrjem el barbárok hatalmát felettem?
Képzetem bolyong, vallató szobáról szobára, -
Gyermek arcokat látok, a félt homályba zárva, 
Megrettent asszonyok, a reményt rejtik előlem.

Smidt Mária gyűjtése nyomán

Oldozz, nyergelj ménes táltos! Sámán járta Fehérváros,
Erdők-mezők héthatárán, Kerka folyó kies partján,
Medvebálvány sötétségén áthatoltam,
Nemlét hátán, fordulóján álom voltam.

Kutyák, ebek holdévadján,
Dög-harmincadján a múltnak,
Vége lesz a vándorútnak.

Motto: Csak életünk öregszik, lelkünk halhatatlan –
A fátyol szétszakad, már nics tovább titok,

(Kasszandra gyermekei)

Az Idő lavinái mit tornyoznak, 
A Kárpátok gyászkoszorúi felett?
Ünnepelni kellene, de nem lehet:
Fogva tartanak az élők és holtak.
Lesz-e gyümölcse a vajúdó kornak?
Amit kárvallottan is elviseltek?
Trianonnak, amit úgy megszenvedtek?

Elliptikumban rohan életem,
Felvillanó direktrixe te vagy,
És űz-hajt minden fordulón szavad
A mind ridegebb, toppant tereken.

Te sem lehetsz szabad, talán soha,
Ha szolgálni nem tudsz? Szolgálni Őt,
Szabadon, áldva mindenek előtt,
Nem is remélve, lesz e valaha,
A gyermeki Hűségnek jutalma –
E szolgálat lehet majd éltetőd,
Ez gyújt dúlt szívedben életerőt,
És a lemondás rejtett hatalma,
Életet ad, árad akár a Nap –
Lelked álma, az ígéret, Te vagy –

Ma Rád gondolok, s hallgatom az éjt:
Az alvóváros dobogó neszét –
Érzem az utcák lágy leheletét –
Titkokra vágyom, csendesen megállok,
Megtudni végre, mit súgnak az álmok.