Öreg estében megbújó csoszogás,
hangtalan éjben gondolat suhan,
csillagok közt megannyi bús zokogás,
ártatlan áldozatára zuhan.

Amikor a múlt egy szép nap beköszönt,
hangtalan utakon lépkedek feléd,
az izgatott impulzus elmét elönt,
lelkem elküldi a szeretet jelét.

Kínzó könnycsepp gördül végig arcomon,
magányos éjszaka csókja hideg,
csodás emlék nem segít a harcomban,
így a meggyötört lélek csak piheg.

Végtelen ragyogás árad testemben,
a boldogság fénysugara lelkemben,
véremben szeretet patakja folyik,
szívemből a kis szívedbe áramlik.

Lélek szeretete hatalmas gyémánt,
féltve őrzött szelence fényes éke.
Mint gyengéden átölelő selyempánt,
ez a láthatatlan nyugalom s béke.

/ Szonett /

"Körforgó testén újuló reménnyel,"
körbefonta végtelen birodalmát,
így rendelkezvén újfent leleménnyel,
derűsen fitogtatva nagy hatalmát.

Köszöntelek március,
ne légy oly hisztérikus.
Felhők könnyét hullajtod,
fák ágait borzolod.

Új kelmét próbálgat a természet,
selymes színei vidáman fénylenek,
frissen zöldellő kikelet éltet,
napsugarak flörtölve örvénylenek.

Látom káprázatos mosolyod, ahogy
pillád alatt huncutul meglapul,
szeszélyes tavasz a külvilágra rogy,
íriszed sugarában megfakul.

Telepátia

Királykék palástban tündöklő égbolt,
rossz álmát gyorsan próbálta elűzni,
mert lelkében szomorúság s árnyék volt,
saját magát kicsikét megnyugtatni.

Hol volt, hol nem volt

Főnixmadaram

Perzselő szerelmed
csábítja lelkemet.
Forró csókod zápora,
érzelmek vad mámora.

Nagyon"készülök, hogy elmondjam neked",
látom ahogy "a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek", magasztalva neved,
remete múlt megértésére kérnek.

Tündérek csodaszép kertjébe léptem,
szürkület fátyolleple leszállt szépen,
csörgedező patak vidáman haladt,
csengő hangon madárka dalra fakadt.

Amikor a gondolatom szárnyra kél,
sohasem kell engedély vagy útlevél.
Pillanat édes varázsa felhevül,
idő röpke töredéke elrepül.

Fekete szemünk ragyogó,
ezért nagyon megfogó,
huncutságra kapható,
bájos hangunk hallható.

Teknős és az eper
/ Gyerekvers /