Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lecsek Ilona

Ilpaki
Ilpaki képe

Pásztor- órák

Rovatok: 
Vers

Zsenge fűszálak hajladozva rejtik,
a marhapásztor elpilledt alakját.
A delelő nap, egyre csak melegszik,
s melegíti fején lévő kalapját.

Ilpaki
Ilpaki képe

Medve család

Rovatok: 
Vers

Kopár szirteken lépkedve,
haladnak ők reménykedve.
Korgó gyomruk hahotázik,
medve család ott portyázik.

Mamájuk így körbe tekint,
a mancsával nagyot legyint.
Kicsi bocsok rá figyelnek,
hirtelen jól viselkednek.

Ilpaki
Ilpaki képe

Kandeláberek dala

Rovatok: 
Vers

Eső áztatta flaszter csillogása,
kandeláberek kacér pillantása,
éjszaka momentumának varázsa.
Árva padok a park fátyolködében,
a múlton elmélázva a sötétben.
A lábnyomok elhalkuló neszében,
egy apró cinke víztócsa tükrében.
Szirmokba öltözött ágak dalai,
sutyorgásukban boldogság szavai.

Ilpaki
Ilpaki képe

Rablóvírus

Rovatok: 
Vers

Támadásba lendülő vírusok,
rakoncátlan játékot játszanak,
kezdődnek a fertőző rítusok,
eközben ők jól elburjánzanak.
Hódító úton más- más típusok,
így több szervezetben parázslanak,
mert hatalmas nagy fanatikusok,
ők akadály nélkül vadászgatnak.
Szétrombolja az ősi sejteket,
biztosítva a szabad áramlást,

Ilpaki
Ilpaki képe

Éber dallam

Rovatok: 
Vers

Gondolat, mint kis patak,
oly csörgedezve haladt.
Virág pompázott partján,
bűbájpillangó farmján.

Nektár a csészéjében,
varázsa a cseppjében.
Illatozón hajlanak,
csábosan odacsalnak.

Rabul ejtik lelkemet,
elringatják elmémet.
Mohaszőnyeg alattam,
csodálkozva haladtam.

Ilpaki
Ilpaki képe

Nem jön álom....

Rovatok: 
Vers

Ki vagyok facsarva, mint egy citrom,
a kiskaput fáradtan lehajtom,
ó te csodás álom, mondd hol maradsz,
huzavona minden, ha kimaradsz.
Esedezem hozzád álommanó,
ez a lehetőség kirobbanó.
Zúdítanál tucatnyi varázsport,
nem számítana a fránya zápor.
S, ha hazudna a tündérek lánya,
ő lenne a jóság boszorkánya.

Ilpaki
Ilpaki képe

Virágos kikelet

Rovatok: 
Vers

Virágszőnyegen sétáló gondolat
ábrándos pillantását körbe hinti.
Szolidan megérinti a szirmokat,
illatokat szippantva felhörpinti.

Ünneplőjét felölti ligetében,
elegánsan táncot lejt, szép keringőt,
tündöklő mosolya szeretetében
szerteszórja a lélekmelegítőt.

Ilpaki
Ilpaki képe

Plakátnyi élmény

Rovatok: 
Vers

Most már örömtáncot jár a tavasz,
gondtalanul szárnyal a levegőben,
köszönt ártatlanul, mint egy kamasz,
vidám mosolyt csal az érdeklődőkben.

Utcán, ember írásokat ragaszt,
így papírlapon versek születőben,
pillantás kíváncsiságot fakaszt,
s a költészet immár emelkedőben.

Ilpaki
Ilpaki képe

Kikelet fénye

Rovatok: 
Vers

A nesztelenségbe burkolódzó gondolat,
sziporkázó érintése lényedhez vágtat,
mint zabolátlanul csörgedező kis patak,
akkordként ölelnek az el nem mondott szavak.
Szív rejtekéből gejzírként feltörő érzés,
osonva alakítja íriszben a nézést.
Észrevétlen energia szökve áramlik,
a lelkedhez fátyolként lopakodva hajlik.

Ilpaki
Ilpaki képe

Ments meg!!!

Rovatok: 
Vers

Kerek vagyok, mint a labda,
vajon, hol van itt a csapda.
Távolból aprócska vagyok,
körbe, keringve haladok.

Ilpaki
Ilpaki képe

Végsőkig

Rovatok: 
Vers

Az idő bársony fonala oly lelkes
Hisz suhanva közeleg az új tavasz
Bár szép hajunk már átfordult a ködbe
Lelkünk s szívünk rezgése még felkavar
Testünkben él a romantika selyme
Bőrünkön barázdákat vésett a múlt

Ilpaki
Ilpaki képe

Elűzzük a morcost

Rovatok: 
Vers

Kacérkodó kikelet közeledte,
fásult és morcos tél elzavarása.
Zöldág-járás játékának kezdete,
az új tavasz ünneppé avatása.

Leányka és fiú a barkát szedte.
A sípjuk éles hangjának hatása,
hűs hónapok nyögéseit feledte,
s elkezdődött a lelkek gyógyítása.

Ilpaki
Ilpaki képe

A tél grófja

Rovatok: 
Vers

/ szonett /

Már senki nem fél tél úrfi fogától,
hiszen farsangi maszkja arcát óvja.
Függetlenül a valódi korától,
így lett mindenki beöltözött grófja.

Ilpaki
Ilpaki képe

Kopogó tavasz

Rovatok: 
Vers

Telnek múlnak a napok,
suhannak a hónapok.
A tél lassan véget ér,
szívemben él még remény.
Melengető napsugár,
olyan nagyon vágylak már.
Sétálnék a fák alatt,
nézném a madarakat.
A természet ébred már
erdőben hóvirág vár.
Hó fedte avar alatt,
nyár emléke ott maradt.
Visszatérő gondolat,

Ilpaki
Ilpaki képe

József napra

Rovatok: 
Egyéb

József, József mit hoztál
Ódzkodva is foltoztál
Zsákod így lyukas maradt
S a meleg messze szaladt
Elhoztad a hideget
Fázhatunk most eleget!

2018. 03. 19.

Ilpaki
Ilpaki képe

Pillanatban a végtelen

Rovatok: 
Vers

Felhőtlen impulzus lüktetett a térben,
bizakodó hatás kerített hatalmába,
apró aranycsillámok játszottak a fényben,
s egy alak vonzott a saját birodalmába.
Ahogy átkarolt, a percek toporogtak,
gyengéd pillantása erősen perzselt.
Kábult fejjel álltam, minden oly távoli volt,
és a végtelen vörös rózsaszirmot termelt.

Ilpaki
Ilpaki képe

Kutya s gazdi

Rovatok: 
Vers

Tekintet fogja,
neki esélyt megadó,
kapcsolat elve.

Hűségük titka,
lelkük nagy barátsága,
örök kötelék.

Véd és felvidít,
elvárás nélkül szeret,
hű és őszinte.

2018. 03. 11.
/ haiku /

Fotó:  Szabó Alexandra / kersztlányom / engedélyével osztom meg a képet!

Ilpaki
Ilpaki képe

Illanó léted

Rovatok: 
Vers

Már nem kergetek álomfelhőket,
a hideg szél elterelte őket.
Hófehér lepel hullott a fákra,
most nem repül kismadár az ágra.

Apró kavics csobban tó vízében,
emléked szívembe rejtem mélyen.
Ajkamon bánat keserű íze,
így lett relikvia csókod dísze.

Ilpaki
Ilpaki képe

Igézet emlékképe

Rovatok: 
Vers

Fénylő ruhájú aprócska pelyhek,
önfeledt táncukkal elvarázsoltak.
Érzékin alkalmazkodó selymek,
érintésükkel lágyan átkaroltak.

Szivárvány színű felvetés ébredt,
szív szaporázta ütemének dalát,
kíváncsi lelkem szárnyalva éledt,
s a csendben hallani véltem a hangját.

Ilpaki
Ilpaki képe

Gondolat pecsét

Rovatok: 
Vers

Kétezer-tizenhét esztendő, a múlt,
mely jó történések emléke marad.
Szirmot bontó gondolat elmébe gyúlt,
s lélek szárnyaló tánca lett a szavad.

Így a penna sebesen rótta útját,
hogy a pergamen őrizze örökre,
erejének s mondandójának súlyát,
s legyen emberek csipetnyi gyönyöre.

Oldalak