Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lecsek Ilona

Ilpaki
Ilpaki képe

Kontaktus léte

Rovatok: 
Vers

A távolság óceánján vergődik,
palackba zárt üzenet ott tengődik.
Szenvedély titkát betűszirmok rejtik,
azt a láthatatlan vonzódást sejtik.

A lét, mézédes pillanat óráját,
féltőn óvja a szerelem rózsáját.
Az üveg illanó aromát őriz,
és perzselőn izzik, akár a főnix.

Ilpaki
Ilpaki képe

Gondold át

Rovatok: 
Vers

Gyöngypatakok csordogálnak írisz fényében,
osonó kínok jajdulnak lélek tükrében.
Némaság fájdalma minden egyes tüskében,
didergő dallam feketeség kosztümjében.
Olthatatlan a vágyakozás félelmében,
láthatatlan láncok foglya lent a mélységben,
Dúdolászó szellő derűs incselkedése

Ilpaki
Ilpaki képe

Kiút

Rovatok: 
Vers

A fénytelen utakon vergődő lélek,
kit szelíden mosolygó csapdák kísérnek.
Ármányköntösbe bújtatott rivális lény,
büszkén halad a becsületes út ívén.

A galád játszmáját élvezettel teszi,
ő az, ki magát soha észre nem veszi.
Mindenkin átgázolva tesz tönkre mindent,
és így nem kímélve se Embert, se Istent.

Ilpaki
Ilpaki képe

Soha nincs késő

Rovatok: 
Vers

Érzelmi vonzódás színes köntöse,
mocskok bugyrának tüzes bódulata,
rejtett manipulatív arculata,
vakító tükörként maszkba öltözve.

E léleknek, ki magára öltötte,
megmutatkozott erős indulata,
és valódi éltének hangulata,
a kapcsolat hamisságát közölte.

Ilpaki
Ilpaki képe

Szerpentin alkonyatkor

Rovatok: 
Vers

Szürkület csókja érinti szerpentin kövét,
megmutatva a nesztelen szendergés ölét.
Az ég felé nyújtózkodó fenyőfák léte,
elénk tárulkozó táj lenyűgöző képe.

Ilpaki
Ilpaki képe

Július belépője

Rovatok: 
Vers

Édes csókot lehelve köszönt be a július,
búcsút intő június, árnyalatnyit cinikus.
Szelíden kacsingat eme tájra a pirkadat,
felébresztve pipacsokat és kóborló nyarat.
Amint trillázó akkordjait szerteszét hinti,
harmatgyöngyös ruhájával lágyan megérinti.
Kuncogó szellővel, andalító keringőt jár,
egységet alkotva, lehetnének az álompár.

Ilpaki
Ilpaki képe

Tudom, hogy hallod 2

Rovatok: 
Vers

Csendben elmentél,
odafentről néztél,
volt miről rendelkezzél.
Anno, amit te elkezdtél,
követem s tovább hirdetem én,
távolból látod, így él eme lét.
Lelked kis szirmaival átöleltél,
és a göröngyös utakon segítettél,
ám, gondolatban néha-néha üzenhetnél.
Érkező nehézségeknél figyelmeztethetnél,

Ilpaki
Ilpaki képe

Tudom, hogy hallod

Rovatok: 
Vers

Most hozzád szólok,
tudd, nem vagyok szónok,
szívemben nehéz ólmok.
Kétségek zászlóin lógok,
álmokat szőttem, mint a pókok,
mellettem gyarapodtak a lordok.
Ereklyeként őrzőm jóságos voltod,
szavaimban éldegélnek bíborcsókok,
ám hiába, mert érződnek a sötét foltok.
Ellaposodó kontaktusok, mint a lobogók,

Ilpaki
Ilpaki képe

Ebadta érzés

Rovatok: 
Vers

Eb szaladt a kordély után,
akkor oly kora délután.
Vagyis dél lehetett talán?
Ott él a szomszéd udvarán.

Ilpaki
Ilpaki képe

Ízes leves

Rovatok: 
Vers

Fényes kis fehér gyöngyöcskék szépen megpihennek,
figyelve határozott szavát a kabinetnek.
Kik hivatottak döntést hozni ezen ügyükben,
korgó gyomruk erőteljes hangja szól fülükben.

Ilpaki
Ilpaki képe

Álmok és vágyak

Rovatok: 
Vers

Születő élet,
ki vidáman élhet,
csodálva minden szépet.
Sietve telnek az évek,
hamarosan az elme éled,
így tapasztalva előre lépked.
A józan ész labirintusa széled,
hiszen más-más impulzusokból kap képet,

Ilpaki
Ilpaki képe

Keserűség

Rovatok: 
Vers

Létezik mikor sikerre éhes az ember,
és követ el, olyan dolgokat nem is egyszer,
ami hatalmas büszkeséggel tölti őt el,
s nem számol azzal, hogy ez kiderül idővel.

Ilpaki
Ilpaki képe

Lépj inkább, ne hátrálj

Rovatok: 
Vers

Suttogó görcs feszíti szét gyomrodat,
mikor az élet sziklát gurít feléd.
Jajdulva érzed minden kis csontodat,
mintha nagy villám vágott volna beléd.

Ilpaki
Ilpaki képe

Lecke lehetne

Rovatok: 
Vers

Ébred az elme,
ám kevés a kedve,
valóra vált sejtelme.
Settenkedve jött sérelme,
a veszedelmet átérezte,
lelke mélyén eldugva meglelte.
Szavait mézzel mázzal betekerte,
csörtetőn haladt előre menetelve,
ilyen lenne talán a jó barát szerepe?
Ráeszmélve ezt a fájdalmat cipeli lelke,

Ilpaki
Ilpaki képe

Cserépfalva

Rovatok: 
Vers

Nagy lett a nyüzsgés a piacon,
az árus felkiált: eladom!
Cserép fiúk és cserép lányok,
mostanra eladóvá váltok.

Ilpaki
Ilpaki képe

Tudat alatt

Rovatok: 
Vers

A szomjazó vágy, mely helyben toporog,
emlékfoszlány az elmében mocorog.
Libbenő táncát járja ma a szellő,
madár dala szól, akár egy szép sellő.

Ilpaki
Ilpaki képe

Egy régi dal

Rovatok: 
Vers

A nesztelen szobában megannyi emlék,
melyekből sugárzik a meghitt békesség.
Gyertya lángja buja táncát járva libben,
feltárva régmúlt pillanatot e fényben.

Ilpaki
Ilpaki képe

Várok

Rovatok: 
Vers

A cammogó percek, merengőn telnek,
amin már nem nevet a lét magánya.
Képzelet cikázik, mint őszi felleg,
és lesz kétkedés viruló tanyája.

Ilpaki
Ilpaki képe

Figyellek

Rovatok: 
Vers

Oly nesztelen a járásom,
s kitűnő a hintázásom.
Áramlat ide, vagy oda,
hálóm hatalmas palota.

Ilpaki
Ilpaki képe

Különös találkozás

Rovatok: 
Vers

Csiga Kálmán gondolt egyet,
haslábával útnak ered.
Megszemléli a vidéket,
s hallja a varázsigéket.

Cividivi, cividivi,
a rosszat innen kiviszi.
Cavadava, cavadava,
mondja ezt a kis parafa.

Oldalak