Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lecsek Ilona

Ilpaki
Ilpaki képe

Hétköznapokból elrabolnak

Rovatok: 
Vers

Tó tükrének felületén rakoncátlan vízcseppek,
a szél fuvallatára fodrozódva esnek- kelnek.
Súrlódásuk közben, a mélység énekét dalolják,
s az emberi lelket a hétköznapból elrabolják.

Ilpaki
Ilpaki képe

Vágyakozva

Rovatok: 
Egyéb

Tengődő képzet, mely benned éled,
érzések suhanása arcképed.
Gondtalanság utáni surranás,
ereklyék tárházába zuhanás.

Sóvárgón lépő pillanatképek,
lélekbe belemaró emlékek.
A felszínen táncoló érzelmek,
melyeket eltitkolni nem lehet.

Ilpaki
Ilpaki képe

Fájdalom leple

Rovatok: 
Vers

A tenger sós illata illan szerte,
a nő mélyet szippant a levegőbe,
meztelen talpán nedves homokszemek,
fejében gondolatai vergődnek.

Merengőn a végtelen vizet nézi,
még nem sejti a dagály csendes jöttét,
a szellő víztükrét enyhén csipkézi,
így nem érzékeli az idő röptét.

Ilpaki
Ilpaki képe

Bűbáj vagy Komisz

Rovatok: 
Mese

A héten a mesék birodalmába szeretnénk invitálni benneteket 
Lecsek Ilona - Némethné Mohácsi Bernadett

Ilpaki
Ilpaki képe

Akaraterő

Rovatok: 
Vers

Egykor vadregényes környezet,
ma betondzsungellel körbevett.
Kisajátított szféra szélén,
lehet, tán a senki földjén él?

Ajándék ez a földi élet,
lélek, mely egy szép testben éled.
Burjánzó indák levelei,
próbálják teljesen ellepni.

Ilpaki
Ilpaki képe

Univerzum örvénye

Rovatok: 
Vers

Egy örvényként toppantál életembe,
az árral sodródtam a végtelenbe.
Karodat felém oly szépen nyújtottad,
de álmunkat, csak egyedül álmodtad.

Voltam számodra, mert élve léteztem,
de az útvesztőidben eltévedtem.
Észrevehetetlen béklyót rám raktad,
de a felhőtlen járást megmutattad.

Ilpaki
Ilpaki képe

Nyuszisuli és a többi

Rovatok: 
Vers

Az iskolai feladat,
sportoljon mindenki sokat.
Menő Jenő és a Miki,
vajon ma, mit találtak ki?

Legújabb sport, a gyors festés,
és húsvéti korán kelés.
A lányok hímzett ruhában,
locsolóvers tarisznyában.

Ilpaki
Ilpaki képe

Hársfaalagút

Rovatok: 
Vers

Ott, hol kétoldalt hársfák ölelik az utat,
nap sugara a fák lombjai közt bekukkant.
A látogatóknak szép regéket mesélve,
repíti a fantáziájuk közepébe.

Lombkoronák lágyan suttogva hajladoznak,
az ágon madarak ringatózva dalolnak.
Cipőtalpak apró kopogása hallatszik,
hisz kutya gazdája mellettük elviharzik.

Ilpaki
Ilpaki képe

Nagyi, élsz bennem

Rovatok: 
Vers

E sokat sejtető festményt, most láthatom,
megfáradt nénike néz ki az ablakon,
idő, barázdáit arcára festette,
hosszú magányos élete átölelte.

Üveg tükröződésében a táj látszik,
amint vén kerítés résein szél játszik.
Tekintetem elérzékenyülten pihen,
képzeletnek hagyom, hogy csendben repítsen.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Messze száll trillázó madarak pazar éneke,
zsongó - bongó apró méhecskék szorgos rétege.
A sarjadó kikelet, festi a szép színeket,
megérintve ébreszti az emberi szíveket.

A lágy szellő jelzi a szép tavasz ébredését,
rügypattanó érzés izgató beszélgetését.
Aranyló napsugarak empatikus hatása,
átkarolja a testet és lelket, a varázsa.

Ilpaki
Ilpaki képe

A világ tetején

Rovatok: 
Vers

Lent a völgyben meghúzódó pára,
az aprócska falucskát átjárja.
Kopasz hegy lábánál ösvény halad,
hol Kajla kutyus előre szalad.

Boldog, hogy kis gazdijával lehet,
mint túravezető, így ő vezet.
Vidám csaholással néha jelzi,
ha Kata véletlen nem követi.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Ébredező hajnal ezeregy színt fest
a kopott zongora billentyűire,
így táncoló akkordok szállingóznak,
szabad utat engedve szelíd bóknak.
Ficánkoló pillangók fürgesége,
test és lélek együttes lüktetése,
amit meghittség hatalma felhevít,
s szelíden világ tetejére repít.
Szembogár mélysége magával ragad:

Ilpaki
Ilpaki képe

Ismeretlen érkezése

Rovatok: 
Irodalom

   Történt egyszer nem is olyan régen, hogy a telefon csörgése, valahogy másképpen szólalt meg. Ezzel a nappal is egy szokványos hét indult. A napocska vigyorogva kacsintott be a nyitott ablakon át. Nyugalmat és melegséget tükrözött. 

Ilpaki
Ilpaki képe

Sirályok tánca

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

A szél ringatja a Balaton vizét,
felette a sirályok egymás szívét,
kecsesen siklanak a levegőben,
érzéki röptükben, tolluk előnyben.

Sok könnyed és szép lebegéssel teli,
ez egymás érdeklődését felkelti.
Ahogy sziluettjük tó vízén játszik,
szerelmük amulettje oly jól látszik.

Ilpaki
Ilpaki képe

Nagyi, élsz bennem

Rovatok: 
Vers

E sokat sejtető festményt, most láthatom,
megfáradt nénike néz ki az ablakon,
idő, barázdáit arcára festette,
hosszú magányos élete átölelte.

Üveg tükröződésében a táj látszik,
amint vén kerítés résein szél játszik.
Tekintetem elérzékenyülten pihen,
képzeletnek hagyom, hogy csendben repítsen.

Ilpaki
Ilpaki képe

Nagy utazás

Rovatok: 
Irodalom

   A parasztház tisztaszobájában a családi kupaktanács összeült. Az édesanya összetörten könnyeivel küszködött, miközben párja a kezét szorongatta és halk hangon nyugtatta:

Ilpaki
Ilpaki képe

Virágos cseppek

Rovatok: 
Vers

Fehérlő szirmok mosolya,
vízcseppnek gyengéd nyoszolya,
lubickoló bibék s gömbök,
napsugárban fénylő gyöngyök.

Frissítő s éltető elem,
érintése üde selyem.
Íze lehet sós és édes,
léte nagyon is értékes.

Ilpaki
Ilpaki képe

Szilvafa

Rovatok: 
Mese

Senki földjén hajdanában élt egy hatalmas szilvafa. A vidék legszebb ékességének tartották.

Hírét vették az emberek és felkeresték, amint lehetett. Az ott élők közül nem volt olyan, aki számára eladó lett volna. Hiába akarták a földet, nem kapták meg. 

Ilpaki
Ilpaki képe

Beugrott egy percre

Rovatok: 
Mese

Furcsa, kurta falucska, ahol megtörtént valaha ez a történet. Igaz volt? Azt nem tudom, de ha elolvasod, megtudod:
Éldegélt ott Frédi a szöcske. Egy hatalmasra cseperedett naspolyafa aprócska odújában tengette életét. Nappal furfangos gondolatait próbálta megvalósítani.

Ilpaki
Ilpaki képe

Esős nap kalandja

Rovatok: 
Vers

Szikrázó napsütés elmaradt,
az eső a patakba szaladt.
Vékonyka medrét dagasztotta,
hisz szabadságvágya hajtotta.
Cserepesre szikkadt földanya,
felhő könnyeit iszogatta.
Megteltek a hajszálerei,
porszemcséit szétteregeti.
Utánpótlásból nem volt hiány,
dörgés s villámlás volt a nyitány.
Áztatta a fénytelen fasort,

Oldalak