Most már örömtáncot jár a tavasz,
gondtalanul szárnyal a levegőben,
köszönt ártatlanul, mint egy kamasz,
vidám mosolyt csal az érdeklődőkben.

Utcán, ember írásokat ragaszt,
így papírlapon versek születőben,
pillantás kíváncsiságot fakaszt,
s a költészet immár emelkedőben.

A nesztelenségbe burkolódzó gondolat,
sziporkázó érintése lényedhez vágtat,
mint zabolátlanul csörgedező kis patak,
akkordként ölelnek az el nem mondott szavak.
Szív rejtekéből gejzírként feltörő érzés,
osonva alakítja íriszben a nézést.
Észrevétlen energia szökve áramlik,
a lelkedhez fátyolként lopakodva hajlik.

Kerek vagyok, mint a labda,
vajon, hol van itt a csapda.
Távolból aprócska vagyok,
körbe, keringve haladok.

Az idő bársony fonala oly lelkes
Hisz suhanva közeleg az új tavasz
Bár szép hajunk már átfordult a ködbe
Lelkünk s szívünk rezgése még felkavar
Testünkben él a romantika selyme
Bőrünkön barázdákat vésett a múlt

Kacérkodó kikelet közeledte,
fásult és morcos tél elzavarása.
Zöldág-járás játékának kezdete,
az új tavasz ünneppé avatása.

Leányka és fiú a barkát szedte.
A sípjuk éles hangjának hatása,
hűs hónapok nyögéseit feledte,
s elkezdődött a lelkek gyógyítása.

/ szonett /

Már senki nem fél tél úrfi fogától,
hiszen farsangi maszkja arcát óvja.
Függetlenül a valódi korától,
így lett mindenki beöltözött grófja.

Telnek múlnak a napok,
suhannak a hónapok.
A tél lassan véget ér,
szívemben él még remény.
Melengető napsugár,
olyan nagyon vágylak már.
Sétálnék a fák alatt,
nézném a madarakat.
A természet ébred már
erdőben hóvirág vár.
Hó fedte avar alatt,
nyár emléke ott maradt.
Visszatérő gondolat,

József, József mit hoztál
Ódzkodva is foltoztál
Zsákod így lyukas maradt
S a meleg messze szaladt
Elhoztad a hideget
Fázhatunk most eleget!

2018. 03. 19.

Felhőtlen impulzus lüktetett a térben,
bizakodó hatás kerített hatalmába,
apró aranycsillámok játszottak a fényben,
s egy alak vonzott a saját birodalmába.
Ahogy átkarolt, a percek toporogtak,
gyengéd pillantása erősen perzselt.
Kábult fejjel álltam, minden oly távoli volt,
és a végtelen vörös rózsaszirmot termelt.

Tekintet fogja,
neki esélyt megadó,
kapcsolat elve.

Hűségük titka,
lelkük nagy barátsága,
örök kötelék.

Véd és felvidít,
elvárás nélkül szeret,
hű és őszinte.

2018. 03. 11.
/ haiku /

Fotó:  Szabó Alexandra / kersztlányom / engedélyével osztom meg a képet!

Már nem kergetek álomfelhőket,
a hideg szél elterelte őket.
Hófehér lepel hullott a fákra,
most nem repül kismadár az ágra.

Apró kavics csobban tó vízében,
emléked szívembe rejtem mélyen.
Ajkamon bánat keserű íze,
így lett relikvia csókod dísze.

Fénylő ruhájú aprócska pelyhek,
önfeledt táncukkal elvarázsoltak.
Érzékin alkalmazkodó selymek,
érintésükkel lágyan átkaroltak.

Szivárvány színű felvetés ébredt,
szív szaporázta ütemének dalát,
kíváncsi lelkem szárnyalva éledt,
s a csendben hallani véltem a hangját.

Kétezer-tizenhét esztendő, a múlt,
mely jó történések emléke marad.
Szirmot bontó gondolat elmébe gyúlt,
s lélek szárnyaló tánca lett a szavad.

Így a penna sebesen rótta útját,
hogy a pergamen őrizze örökre,
erejének s mondandójának súlyát,
s legyen emberek csipetnyi gyönyöre.

Pirkad már a hajnal csodás fénye,
Indul a névnapod köszöntése.
Rólad szólnak ma a legszebb dalok,
Osonva lépkedő pillanatok.
Szeretet ölelje át lényedet,
Kísérje egészség életedet.
A boldogság ragyogjon lelkedben.

/ Akrosztichon /

2018. 01. 18.

Bár még aprócska vagyok,
de már mászni tanulok.
Kúszók szépen előre,
haladok egykettőre.

Valami kis szuszogás ,
közeleg a suhogás.
Kicsi csikós szőrpamacs,
nyávogja ipi- apacs.

Oly aprócska lényként megérkeztem,
hogy a szüleimet megismerjem.
Bizonyára rengeteget alszok,
de felordítok, ha éhes vagyok.

Csöpögve hullajtja könnyeit az ég,
fehér helyett fekete lett a tájkép,
bicegősen búcsúzik tőlünk az év,
tavaly ilyenkor ő volt a nagy vágykép.

December havának utolsó napja
visszapillant az eltelt hónapokra,
görnyedten a stafétabotját tartja,
momentumaiból lesz emlékcsokra.

Szomorú pillantás a tekintetben.
Fájó pillanat, lelkében bolyong.
Ladikja sodródik az elméjében,
harca szívében bánatként tolong.