Tengődő képzet, mely benned éled,
érzések suhanása arcképed.
Gondtalanság utáni surranás,
ereklyék tárházába zuhanás.

Sóvárgón lépő pillanatképek,
lélekbe belemaró emlékek.
A felszínen táncoló érzelmek,
melyeket eltitkolni nem lehet.

A tenger sós illata illan szerte,
a nő mélyet szippant a levegőbe,
meztelen talpán nedves homokszemek,
fejében gondolatai vergődnek.

Merengőn a végtelen vizet nézi,
még nem sejti a dagály csendes jöttét,
a szellő víztükrét enyhén csipkézi,
így nem érzékeli az idő röptét.

A héten a mesék birodalmába szeretnénk invitálni benneteket 
Lecsek Ilona - Némethné Mohácsi Bernadett

Egykor vadregényes környezet,
ma betondzsungellel körbevett.
Kisajátított szféra szélén,
lehet, tán a senki földjén él?

Ajándék ez a földi élet,
lélek, mely egy szép testben éled.
Burjánzó indák levelei,
próbálják teljesen ellepni.

Egy örvényként toppantál életembe,
az árral sodródtam a végtelenbe.
Karodat felém oly szépen nyújtottad,
de álmunkat, csak egyedül álmodtad.

Voltam számodra, mert élve léteztem,
de az útvesztőidben eltévedtem.
Észrevehetetlen béklyót rám raktad,
de a felhőtlen járást megmutattad.

Az iskolai feladat,
sportoljon mindenki sokat.
Menő Jenő és a Miki,
vajon ma, mit találtak ki?

Legújabb sport, a gyors festés,
és húsvéti korán kelés.
A lányok hímzett ruhában,
locsolóvers tarisznyában.

Ott, hol kétoldalt hársfák ölelik az utat,
nap sugara a fák lombjai közt bekukkant.
A látogatóknak szép regéket mesélve,
repíti a fantáziájuk közepébe.

Lombkoronák lágyan suttogva hajladoznak,
az ágon madarak ringatózva dalolnak.
Cipőtalpak apró kopogása hallatszik,
hisz kutya gazdája mellettük elviharzik.

E sokat sejtető festményt, most láthatom,
megfáradt nénike néz ki az ablakon,
idő, barázdáit arcára festette,
hosszú magányos élete átölelte.

Üveg tükröződésében a táj látszik,
amint vén kerítés résein szél játszik.
Tekintetem elérzékenyülten pihen,
képzeletnek hagyom, hogy csendben repítsen.

Messze száll trillázó madarak pazar éneke,
zsongó - bongó apró méhecskék szorgos rétege.
A sarjadó kikelet, festi a szép színeket,
megérintve ébreszti az emberi szíveket.

A lágy szellő jelzi a szép tavasz ébredését,
rügypattanó érzés izgató beszélgetését.
Aranyló napsugarak empatikus hatása,
átkarolja a testet és lelket, a varázsa.

Lent a völgyben meghúzódó pára,
az aprócska falucskát átjárja.
Kopasz hegy lábánál ösvény halad,
hol Kajla kutyus előre szalad.

Boldog, hogy kis gazdijával lehet,
mint túravezető, így ő vezet.
Vidám csaholással néha jelzi,
ha Kata véletlen nem követi.

Ébredező hajnal ezeregy színt fest
a kopott zongora billentyűire,
így táncoló akkordok szállingóznak,
szabad utat engedve szelíd bóknak.
Ficánkoló pillangók fürgesége,
test és lélek együttes lüktetése,
amit meghittség hatalma felhevít,
s szelíden világ tetejére repít.
Szembogár mélysége magával ragad:

   Történt egyszer nem is olyan régen, hogy a telefon csörgése, valahogy másképpen szólalt meg. Ezzel a nappal is egy szokványos hét indult. A napocska vigyorogva kacsintott be a nyitott ablakon át. Nyugalmat és melegséget tükrözött. 

A szél ringatja a Balaton vizét,
felette a sirályok egymás szívét,
kecsesen siklanak a levegőben,
érzéki röptükben, tolluk előnyben.

Sok könnyed és szép lebegéssel teli,
ez egymás érdeklődését felkelti.
Ahogy sziluettjük tó vízén játszik,
szerelmük amulettje oly jól látszik.

E sokat sejtető festményt, most láthatom,
megfáradt nénike néz ki az ablakon,
idő, barázdáit arcára festette,
hosszú magányos élete átölelte.

Üveg tükröződésében a táj látszik,
amint vén kerítés résein szél játszik.
Tekintetem elérzékenyülten pihen,
képzeletnek hagyom, hogy csendben repítsen.

   A parasztház tisztaszobájában a családi kupaktanács összeült. Az édesanya összetörten könnyeivel küszködött, miközben párja a kezét szorongatta és halk hangon nyugtatta:

Fehérlő szirmok mosolya,
vízcseppnek gyengéd nyoszolya,
lubickoló bibék s gömbök,
napsugárban fénylő gyöngyök.

Senki földjén hajdanában élt egy hatalmas szilvafa. A vidék legszebb ékességének tartották.

Hírét vették az emberek és felkeresték, amint lehetett. Az ott élők közül nem volt olyan, aki számára eladó lett volna. Hiába akarták a földet, nem kapták meg. 

Furcsa, kurta falucska, ahol megtörtént valaha ez a történet. Igaz volt? Azt nem tudom, de ha elolvasod, megtudod:
Éldegélt ott Frédi a szöcske. Egy hatalmasra cseperedett naspolyafa aprócska odújában tengette életét. Nappal furfangos gondolatait próbálta megvalósítani.