Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Blank Judit

juci
juci képe

Apró örömök

Rovatok: 
Vers

Apró örömöket hullatnak a percek,
Apró örömöket hullat a vén idő.
Tengernyi küzdelmet ölel át a remény
S remény-virágot érlel az őszi eső.

Rovatok: 
Egyéb

Születésnapodon kívánunk neked sok szépet.

juci
juci képe

Aranyló szélben...

Rovatok: 
Vers

Aranyló szélben, álmos szürke ködben
Fáradtan elszunnyad bágyadt napsugár.
Árnyak kúsznak a zizegő avarban
Színes leveleket ringat a határ.

juci
juci képe

A galamb

Rovatok: 
Irodalom

Ablakpárkányomra szállt egy galamb! Mintha tudta volna, hogy egyedül vagyok, bekukucskált, kíváncsian figyelte, hogy mit csínálok. No, azért tisztes távolból csak, a párkány külső peremén foglalt helyet, hogy galamb logika szerint, bármikor elrepülhessen.

 

juci
juci képe

A csend illata

Rovatok: 
Irodalom

Szeretem az estéket és a hajnalba nyúló éjszakákat. Mindig különösnek látom, talán a nagy csend és a nyugalom miatt.

juci
juci képe

Régi álmok...

Rovatok: 
Vers

Fiatal lány mosolyog rám a képen
Tűnődöm, s köszöntöm egykori énem.
„Kérdezz-felelek”-et hosszasan játszunk,
S kergetőzik köztünk sok régi álmunk.

juci
juci képe

Őszi séta

Rovatok: 
Vers

A pázsitszőnyeg már sárgába hajlik
S az akácok aranyban tündökölnek
Rőt színű levelek közt meglapulva
A százszorszépek harmatban fürödnek.

juci
juci képe

Hervadás

Rovatok: 
Vers

Szomorú sóhajként ül a fákon
Sárga, reszkető bújával az ősz
S árva hervatag levél az ágon
Búcsút int, s az élettől elköszön.

 

juci
juci képe

Tigrisem

Rovatok: 
Irodalom

Gyerekkoromban találkoztam vele először. Szelíd volt, méltóságteljes, bátor és azt hittem, hogy legyőzhetetlen. Az első találkozásunk rögtön eldöntötte a továbbiakat: mi együtt maradunk. Örökre.

Rovatok: 
Egyéb

Nézz fel éjjel a csillagokra. Látod rád nevetnek ragyogva. Apró fények, régi álmok. Boldog Születésnapot Kívánok!

juci
juci képe

Tölgyfalevél

Rovatok: 
Irodalom

Az ősz ködös lehelete már jócskán látszott a tájon annak ellenére, hogy még csak szeptember volt, már zörgött lábunk alatt az avar, pedig oly sok esőt sírtak el a felhők, hogy száraznak igazán nem volt nevezhető.

 

Rovatok: 
Irodalom

Tolókocsiját az ablakhoz gurította, és csak bámészkodott. Eukaliptusz fák meredtek rá némán. Magában a napokat számolgatta. Mire barátja beszerzi, amit kért, az legalább 2 hét. Postára adja, elküldi… talán egy hónap múlva ideér.

juci
juci képe

A tó

Rovatok: 
Irodalom

Kissé szomorúnak látom most a tavat. Talán a lelkemet ringatja. Hol almazölden, hol kéken ragyog tükörsima vize, s egy-egy éhes sirály vijjog fölötte fáradhatatlanul zsákmányát lesve. 

juci
juci képe

Lelkem csillaga

Rovatok: 
Vers

Oly sötét volt az este. S felhős volt az ég.
Egyetlen csillag fénylett csak felettem
S vihartáncát járta a messzeség.

Rovatok: 
Egyéb

Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! Boldog születésnapot!

 

 

juci
juci képe

Ez a nyár is...

Rovatok: 
Irodalom

Ez a nyár egyetlen dologban volt pont ugyanolyan, mint a többi: ugyanolyan gyorsan iramodott el, aranyos simogatását, becéző szavait lelkünkben elhullajtva, örökre belevésve magát, hogy felejthetetlen emléke kissé fájjon az örömök mellett, ha éppen emlegetjük. Kitárt, ölelő karjaim hiába próbálták feltartani, egy-egy sárguló mosollyal, egy-egy szállingózó falevéllel adta tudtul szent elhatározása komolyságát a távozásról.

juci
juci képe

Aranyhajú nyár

Rovatok: 
Vers

Lobogtatja aranyhaját a nyár.
Szellő járta búzamező fölött
Szép hazám mézédes illata száll.

juci
juci képe

Ősi Földünk

Rovatok: 
Irodalom

Ősi Földünk darabokban. Régi méltóságunk megtépázva, de pompájából nem veszítve fonódnak össze az összetartozó részek. Mert amit Isten egynek teremtett, azt semmiféle aljas erők szét nem választhatják igazságtalanul, jogtalanul. Mégis megtették, s a világ hallgatott…

Rovatok: 
Irodalom

Éppen arra gondoltam magamban, milyen jó ez a csend. Nem gondolkodom, nem figyelek semmire, senkire, csak élvezem, ahogy átjárja testemet a napfény. Jólesik a meleg. Még nyugtáztam magamban a fehér csíkot a derűs ég kékjén, amit egy utasszállító repülő húzott  maga után, mikor megszólaltál:

juci
juci képe

Fa a pusztában

Rovatok: 
Vers

Mint magányos fát a pusztában tépi, cibálja a szél
Úgy marják idegen népek hazánkat kegyetlenül.
Testét feldarabolták. Fiai szóródnak szerteszét
- Még mindig nem elég?! – kiáltjuk mi vadul, értetlenül.

Oldalak