Nem bánom, hogy elmúltak az évek.
Fontos az, hogy boldogságban éltem.
Szerelmek, csókok, vágyak és dalok,
életemnek oly sok szépet adtatok.

A lányom is már messzire jár.
Szemem előtt szállt fel a vasmadár.
Bocsásd meg sírásom szép Valóság.
Áldásom a fényben, ott rád talál.
Megmosta arcomat könny szemével
sírásom nehezen tartottam
lélegzettel.

Megvirradt.
Elköszönt a nyirkos éj.
Új nap simitja még meleg ágyam.
Otthona valótlan ámaimnak.

A szívnek oly rövid az ifjúsága.
A csalódás úgy megviselt.
Hamar fárad testünkben a vágy.
Szívünk már nyugalomra vár.

Emlékszel?
Arra kértél, legyek a barátod,
életed része, piciny világod.
Lelkitárs, erre vágytál nagyon.

Istenem- a gyermekkoromat
csak egy percre add vissza!
Vágyom a lelki tisztaságra.

Félénken magamhoz ölelem
Párnád melegét
Csakhogy érezzelek
Mikor, magad mögött hagyod
Egy élet szerelmét
Keményre száradt könnyek
Epesztik lelkem

Minden nap, minden percben,
közelebb kerülök az elmúláshoz.
Minden nap várom a boldogságot
hozó ölelést, csókot, lelkes mosolyt.

Lehetek- e önfeledt boldog,
mikor annyi a boldogtalan?
Lehet nekem szép,újruhám,
mikor annyi a rongy, a kacat?
Lehet nekem teljes az életem,
mikor annyi a halál körülöttem?

Májusi szerelem
feltűnik benned,
akár a napkorong
a magas hegyormán.
 

Tudod,
úgy éltem nélküled,
mint csendes folyó,
mely medrében
néha elszendereg.

Megsúgom neked úgy szeretlek,
ahogy Isten megteremtett.
A tiszta lelkedet, a hangodat
mely, megszólít engem.

A legszebb ruhámat ölteném
magamra,
mikor tudom lépteid hozzám
tartanak.
De nem kell a kellék, 
szavaid aranyba burkolnak.
Szereteted börtönébe zárnak.

Május volt.A kertekben
nyíltak már az orgonák.
Lilák és fehérek, viráguk dús
akár a nöi keblek.

Olykor ha megnézek egy képet
Látni szeretném mit rejteget
A ruhát öltött test.

Boldogságot álmodtam meg neked,
mikor megtudtam, akarlak téged.
Most, beteljesült anyai álmom.
Íme hát, meglelted boldogságod.

Egy hete még virággal fogadták
Jézust, az Atya fiát, csodálták.
Pálmalevelek borították a földet.
Örömódák lengtek a szélben.

Lelkemet adom nektek, 
kik olvassátok versemet.
Azt a szomorút, 
azt az elhervadt virágkelyhet..