Messzi tájakon
szerelmek lobbannak.
Széparcú lányok, legények
ábrándoznak.
Tüzes lángban égnek,
szédülve csóktól, örömtől.
Forog velük a világ,
mint kik csatába mennek,
úgy rohannak szerelmi győzelemre.
Csodákra éhezett fiatalok,
kik szomjazzák a simogatást.
Az ajkak mézédes illatát.

Ami múlik, az csúnyulni kezd.
Múló bánat, látod az sem szebb.
A múltat ezért nem szeretem.

A szívemet én fölemeltem.
A panaszkodóknak hirdettem.
A múltat boldogan temetem.

Az örömnek múlás a vége.
Változásnak halkabb a csöndje.
S ha benne öröm, egyre könnyebb.

Pillantásod úgy suhant át hófehér arcomon
mint a fény a kerteken, a virágzó dombokon.
Mindennap erőt adtál magadból és új reményt.
Önzetlen szeretet virágzott szíved legmélyén.

Időben érkeztél.
Akkor költözött
hozzám a remény.
Utolérhetetlen vágyak
ébredtek bennem.
Nem számítottam 
érkezésedre.
De befogadtalak
csendes létembe.
Képzeletem régen
megrajzolta arcod vonalát.
Végre örültem a mának.
Odaadtam magam a vágynak.
Mosolyodban ringatóztam.

stenre bíztam a lelkedet,
vigyázzon reád,
végtelen utadon már
nem nyílik virág,
de az égen még
lesz Neked szivárvány,
este csillagok ragyognak
neked,
a tóra a ház elött lassan 
ráül a fénytelen csend.
Elengedtelek.
A szerelem kertjébe
többé már nem jössz el,

Az indigó kék eget most is nézem,
s rád gondolok szüntelen, ugye érzed?
Szemembe simuló tekinteted ma is
itt van velem, sejtjeimben cipelem
őrült vágyad, vadűző szerelmedet.
Tested illatát ma is bőrömön érzem,
mikor virágba borított édes csókod,
Gerincemre öltözködött minden apró
mozdulatod.

Májusi szerelem
feltűnik benned,

Mikor a szeretet közönnyé válik.
A szíved darabokra hull.
Kiszolgáltatott lesz a múlt.
Hibákat keresel. Azt is magadban.
Talán sok volt bennem az akarat.
Ő, úgy tesz mintha sosem látott
volna. Érzései véletlenek voltak.
Mondta.
Akkor fedezed fel magadban a barmot.
Tükörbe nézel,látod elkínzott arcod.

Nekem nem nehéz szeretni Téged.
Lelkedben él a szerelem, a béke.
Ha fáj a pillanat, hozzád menekülök.
Szívemben szíved mély titok, és örök.
Minden sejtemmel vágyódom hozzád.
Minden pillanat suttogja, menj tovább.
Tőled tanultam a mosolyt, hinni
az álmokban, a tiszta holnapokban.

Valami meghasadt idebent.
mikor megszünt a szerelem.
Eltünt veled a remény,
szaggatva lelkem árkait.
Elfogadni azt, hogy nem vagy itt.
Hideg falakat rombolok,
keresem tested melegét,
rögös utakon megyek,
csak hogy veled lehessek,
hogy együtt remegjen testünk
hogy szerelmünk felélesszük.

énykedtünk.
Imákat morzsolt a gyermeki száj.

Azt hiszem, még mindíg szeretlek
Lehuny szemhéjam alatt megjelensz.
És én örülök Neked, mert élsz
Istentől való földi lény, az vagy Nekem.

Másnak szól a dal?- bizony meglehet.
Ki dobta el szerető szívemet,
ki volt ki némán, örökre elhagyott
ki elfeledte, hogy létezem, vagyok?

Mindent elvett az idő,
mit egyszer bőkézzel adott,
fiatalság,szerelem elballagott.
Haragszom,de megbékélek vele,
másban mutatkozik meg szeretete.

Köszönöm, hálásan köszönöm az égnek
Nekem adta őt, kivel életem élem

Minden szívnek van dala.
Minden lánynak mosolya.
Minden Holdnak csillaga.
Minden lánynak babája.

Sértegetni mindenki tud.
De én most nem fogok.
Szakadt ingemet, eldobnám,
De újat venni nem tudok.
Szegény vagyok, koldusnál
szegényebb.Eladtam az ördögnek
a lelkemet!
Unta már a poklot.Lelkemet kérte.
De nem volt elég.Fészket rakott
a szívembe!.Keresztet rajzolt
a mellemre!
Lelkem már nem halhatatlan.