A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
|
Rovatok: Vers Nézz körül, milyen a táj,
|
|
Rovatok: Vers Az éj résein lassan átüt a fény,
hajnalodik, égszínkék az Ég.
A föld dalát hallom, ahogy
az ablakot tágra nyitom.
Tiszta szemeimmel messze nézek.
Merre induljak,
keletnek vagy délnek,nyugatnak,
vagy inkább itthon maradjak.
Várjak.A határok bezártak.
|
|
Rovatok: Vers Nos, ez a világ úgy érzi kész,
minden aljasságot megtehet,
ember ember ellen gyilokra mehet.
A Hit az végleg elfogyott,
s a Remény bánatában elbújdosott.
A Szeretet is koldusbotra jutott.
A Természet az nem ilyen.
Az magától megújul szeliden.
Virágba borul a virág,
|
|
Rovatok: Vers Csendes utcán haladok,
tavasz színeiben pompázik
körülöttem a táj, vibrál.
Szinte látom az út végét,
ahol te vársz rám,
hogy társra találj,
hogy velem tölts minden
éjszakát, együtt köszöntsön
minket a forró nyár.
Együtt bolyongjunk
egymás testén, míg
|
|
Rovatok: Vers Adni akarok minden szóval,
simogatással, igazi csókkal.
Örök csatában életet óvni,
sebeket kötözni, gyógyítani.
Fölperzselt, fájó szíveket
magamhoz ölelni.
A múltból előveszem,
a szépet, a jót,a fényt,
az embernek valót.
Adni akarok minden szóval,
|
|
Rovatok: Vers Vissza hozzád húz a szívem,
téli estén elmélkedem,
hogy volt egy valós álmom,
csókod testemen játszott,
összeláncolt minket a szerelem,
lelked ült érzékeny lelkemen.
Vissza hozzád húz a szivem,
idézem szép emléked,
szerethettelek volna jobban,
|
|
Rovatok: Vers A költő lelke olykor megpihen,
hogy újabb erőre szert tegyen.
Tinta kékjébe mártott tolla pihen,
míg újra kezébe nem fogja.
Fehér papír köteg az asztalon,
mosolygó arca néha oly komor,
de szemében mindig ott a szép
Remény. csillog benne újabb fény.
A költő hitében rendületlen,
|
|
Rovatok: Vers Átutazóként jövünk a világra.
Sűrű ködön át,
görcsbe szorított kézzel,
sikoltó torokkal.
kimondhatatlan sok reménnyel.
Átutazunk néhány
gyönyörű percet,
időkereket hajt kezünk.
Jövünk a végtelen időből,
rajzolunk mosolyt a szembe,
hallatunk szót a fülbe,
|
|
Rovatok: Vers Gyöngyfehér hó alatt
fázik a szerelem.
Én is fázom,
ha nem nyújtsz kezet nekem.
Meleg, erős kezet,
mely átkarol, ha jő a fagy,a hideg.
Csöndes hóhullásban
felmelegszik szívemben a szerelem.
Életem legszebb percei,téli hóesésben
ez a csendes egymásra találás.
|
|
Rovatok: Vers Borús ősszel ballagok a temetőbe.
Víztócsák méllyén meglibben emléketek.
Egy dallam kísér utamon, s anyám hangja.
Szép volt, akár egy régi Szimfónia.
Ez éltet még mindig engem,
ez a hang ad erőt, hogy előre menjek.
Arcához érne kezem.
Nem lehet, hisz rég halott a teste.
|
|
Rovatok: Vers Csendes napjaim gondolataiból
született e szerelmes vers.
Testem körülölelte
az ezerarcú békés csend.
Mélyen kapaszkodó emlékeim
törtek elő hallgatag szívemből.
Minden ősz, és minden tavasz,
reád emlékeztet,
ki elültetted bennem e nagy szerelmet.
Életerős csókod íze,
|
|
Rovatok: Vers Az Élet megéléséhez bátorság kell.
Fiatal korodban nem volt égbekiáltó gondod.
Bölcs igazságról nem is álmodtál,
egész nap szeretni akartál.
Tested karcsú, bőröd feszes,
és a szíved fiatal, szerelmes.
Gyorsan telt az idő, észre sem vettem,
egy napon negyvenéves lettem.
|
|
Rovatok: Vers Édesanyám arra tanított engem,
|
|
Rovatok: Vers Egyszer a föld engem is betemet.
|
|
Rovatok: Vers A természet színpadán egymagam állok,
|
|
Rovatok: Vers Egyszer
|
|
Rovatok: Vers Minden Hajnal ébredéskor
|
|
Rovatok: Vers Eljött az este.
|
|
Rovatok: Vers Hiszel a csodákban?
|
|
Rovatok: Vers Múltba tekint oly sokszor szemem. Régi emlékeken megpihen a csend,
|
