Mikor a szeretet közönnyé válik.
A szíved darabokra hull.
Kiszolgáltatott lesz a múlt.
Hibákat keresel. Azt is magadban.
Talán sok volt bennem az akarat.
Ő, úgy tesz mintha sosem látott
volna. Érzései véletlenek voltak.
Mondta.
Akkor fedezed fel magadban a barmot.
Tükörbe nézel,látod elkínzott arcod.

Nekem nem nehéz szeretni Téged.
Lelkedben él a szerelem, a béke.
Ha fáj a pillanat, hozzád menekülök.
Szívemben szíved mély titok, és örök.
Minden sejtemmel vágyódom hozzád.
Minden pillanat suttogja, menj tovább.
Tőled tanultam a mosolyt, hinni
az álmokban, a tiszta holnapokban.

Valami meghasadt idebent.
mikor megszünt a szerelem.
Eltünt veled a remény,
szaggatva lelkem árkait.
Elfogadni azt, hogy nem vagy itt.
Hideg falakat rombolok,
keresem tested melegét,
rögös utakon megyek,
csak hogy veled lehessek,
hogy együtt remegjen testünk
hogy szerelmünk felélesszük.

énykedtünk.
Imákat morzsolt a gyermeki száj.

Azt hiszem, még mindíg szeretlek
Lehuny szemhéjam alatt megjelensz.
És én örülök Neked, mert élsz
Istentől való földi lény, az vagy Nekem.

Másnak szól a dal?- bizony meglehet.
Ki dobta el szerető szívemet,
ki volt ki némán, örökre elhagyott
ki elfeledte, hogy létezem, vagyok?

Mindent elvett az idő,
mit egyszer bőkézzel adott,
fiatalság,szerelem elballagott.
Haragszom,de megbékélek vele,
másban mutatkozik meg szeretete.

Köszönöm, hálásan köszönöm az égnek
Nekem adta őt, kivel életem élem

Minden szívnek van dala.
Minden lánynak mosolya.
Minden Holdnak csillaga.
Minden lánynak babája.

Sértegetni mindenki tud.
De én most nem fogok.
Szakadt ingemet, eldobnám,
De újat venni nem tudok.
Szegény vagyok, koldusnál
szegényebb.Eladtam az ördögnek
a lelkemet!
Unta már a poklot.Lelkemet kérte.
De nem volt elég.Fészket rakott
a szívembe!.Keresztet rajzolt
a mellemre!
Lelkem már nem halhatatlan.

Ma egy éve, hogy megszülettél,
Karomba tartottam pici testedet,
Égszínkék szemed rám nézett ,
S én büszke voltam és könnyeztem.
A legszebb érzés talált meg engem,
Boldog nagymama lettem.
Picike kezedet kezembe tetted,
Mosolyogtál én édes kis szentem.
Aranyhajú angyal kisunokám,

Leszek gondolat ki meglátogat.
Leszek a szó, mely vigasztal.
Leszek a kéz, mely lágyan betakar.
Leszek a csók, mely érinti ajkadat.
Leszek neked a legszebb pillanat.
Leszek a társad, ki hűn szeret.
Egyszerűen leszek, mert jó veled.

Elköszönök egy időre Tőletek kedves barátaim.Kívánok Nektek szép,örömteli napokat,jókedvet, és sok szeretetet.Repülök a drága kisunokám karjaiba, ha kérhetem örüljetek velem.Maradok szeretettel a viszontlátásig Melinda.

Tegnap még voltam.
Holnap már nem leszek.
Csak maradok emlék, 
mit szíved elrejthet.

Emlékszel, mikor csókot loptál tőlem,
váratlanul ért, beleremegtem.
Ajkamon ajkadnak csókvarázsa,
ragyogott, az égen megpihent a Hold.
Egymáshoz ért égetőn a testünk,
akkor és ott szerelembe estünk.
Lelkünk azóta egy útra tévedt,
testemnek gyógyír kezed érintése.
Szemedben láttam, ha felkelt a nap,

Egyszer én is elmegyek,
itt hagyva mindent,
szerelmet, jókedvet, barátot.
S ha elhagyom e világot,
legyen reményteli utolsó lábnyomom.
Talán még leszek,ha úgy akarják az Istenek.
Emlékeimben majd megbújnak csendesen
a képek, álmok, ábrándok, remények,
mellyeket én magam szőttem.

Az én Valentinom
nem csak egy napos.
Minden napom valentinos.
Szívemen átsuhanó érzés,