A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Graholy Zoé
főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
webadmin
Rovatok: Vers Valamit mormol a bölcs, vén Duna habja,
halak cikázása, édes vizünk rabja.
Aprócska gyöngyök táncolnak, és pörögnek,
jól lakott sirályok, kajánul röhögnek.
Egy szuvas rönk, melyet lassan sodor a víz,
a napkorong még utoljára táncra hív.
Átkarolják egymást a hullámok, lágyan,
|
Rovatok: Vers Hosszú évek teltek el nélküled,
csak a csend volt velem, s a rémület.
Útra hullott könnyeim sirattak,
hangos sírástól pintyek riadtak.
Halványuló múltbeli emlékek,
szív ajándéka napfényre ébredt.
Jő a fényes kikelet, forró nyár,
örömkönnyel tele szemem rád vár!
|
Rovatok: Vers Vágyat kelt szívemben
most, a sas ívelten,
lágyan magasra tör,
közel a havas kő!
2021 09.01.
|
Rovatok: Vers Folyó mentén bólogató fák,
fészkükben kis madárfiókák.
A magasból, hűs szelek szárnyán
nézem, a víz mit hordoz hátán.
.
Ágvillák között fénylik a Nap,
ölel gyér tollú madarakat.
Nagyra nyitják pici csőrüket,
hím rigó töm éhes begyeket.
.
Fák törzseit lágyan itató
|
Rovatok: Vers Egyedül te tudod mire gondolok,
amikor szédülten tollat ragadok!
Te, aki esendő lelkem ismered,
visszahozod árvult, élet kedvemet!
Az érzés, amikor csak rád gondolok,
mint a delelő napsugár, ragyogok!
Tündöklök, akár az Esthajnal fénye,
elvarázsol bódító szemed kékje!
|
Rovatok: Vers Ha
szeretsz,
szívemet
most már tovább
nem gyötörheted!
***
Szép
emlék,
szívemben
örökké él,
nagyon szeretlek!
2021 08.02.
|
Rovatok: Vers Tavasszal ültetted kedvenc virágom,
kertünk csodás szegletében, imádom!
Kisétáltunk, az utat szegélyezte
a pompás, tűzpiros Égő szerelem.
Illatukkal hívták a pillangókat,
összebújó virágok, csókolóztak.
Leszállt az este, az ősz közeledett,
tarka lombos fák alatt fogtad kezem.
|
Rovatok: Vers Gondjaidba merültél, ilyen az élet,
egyszer majd te is nyugalomra ébredsz!
Futunk, rójuk a köröket szüntelen,
néha üvölteni tudnánk, - végküzdelem!
Olykor még öreg, ráncos arcodon mosoly,
így kell hát,- az élet nem is oly komoly!
Párnánkra hajthatjuk fáradt fejünket,
|
Rovatok: Vers A szív-vér folyosóján halkan
a hit-lét ott csordogál lassan.
Gyűrűzik a hallgatás, a csend,
eltűnik a kacagás, a rend!
|
Rovatok: Vers Homály fedi a csillogó napot,
még tündököl, itt hagy csapot-papot!
Fekete fellegek gomolyognak,
nyugalmat nem adhat otthonomnak.
.
A holnap jajszava erős bástyán,
sikoltás az elhalkuló hárfán.
Jöhet a vad forgószél éktelen,
Istenem, éjjel nappal légy velem!
.
|
Rovatok: Vers Piros pipacsok között láttalak téged,
|
Rovatok: Vers
|
Rovatok: Vers Kerek a világ, kerek a Hold,
a tó partján imbolygó házak.
Tótágast álló nyárfák, amott,
a víz tükrén suhannak árnyak!
.
Távolban mesebeli erdő,
árnyat adó, lombos tölgyfákon,
pihenő citromsármány, zengő,
párjával cserjékre leszálló!
|
Rovatok: Vers Lila színben pompázik a világ,
szeretted az életet, a lilát!
Álom - ahogy kék szemed rám ragyog,
velünk játszadoznak az angyalok.
A játszmák, amik itt körülvesznek,
vigasztalsz, kérsz, ne add fel, szeretlek!
Édesanyám, mindig rám tekintesz,
amíg élek, szívemben őrizlek!
|
Rovatok: Vers Már csak gyéren pislákol lelkem lámpája,
baglyunk még tisztán látja, s a kút- kávája.
Ősz volt, nagyon ősz, a madarak elszálltak,
velük együtt, szállni látszanak a vágyak!
Rég volt, amikor az orgonák úgy nyíltak,
májusban, oly forró szerelemre hívtak!
Éji baglyok hangtalanul, bölcsen néztek,
|
Rovatok: Vers Láttalak álmomban, lebegtél,
az álmom szigete te voltál,
ott fenn, lebegő csillag lettél,
lelkembe vidámságot loptál.
|
Rovatok: Vers Áhítattal nézem, de gyönyörű,
átadom magamat, már örökül!
Elmerengtem, oly sokat éltem már,
soha nem unom meg a vén Dunát!
.
A hömpölygő víz alatt kis halak,
cikázó testükön pikkelyszalag.
Minél jobban figyelem a szépet,
úgy gondoltam,- kölcsön kaptam én ezt!
.
|
Rovatok: Vers Tükör előtt homályosan látom testem,
reám emlékezni ki fog?-Ó Istenem!
Mennyit érek? - Jól tudod, ki megteremtett,
sikeres életben, önmagam lehetek!
.
Szándékod kutatom, és hittel keresem,
üdvözítő szavadat reménnyel veszem!
Örömmel tudatod, hogy oly nagyon szeretsz,
|
Rovatok: Vers Ő, ki szívedben él,
előtted áll áldással,
jöttél hozzá tépelődéssel, mész
hálával!
Jöttél aggodalommal, és
mész reménységgel,
meggyógyít, felszabadít örök
szeretettel!
2021 04.02.
|
Rovatok: Vers Látni vágytam ma a lágy hullámú Dunát,
sajgó derékkal, és lábakkal, uccu hát!
Pezsgő lét, utam során láttam kecskéket,
láttam csodát, boldog arcú gyermekeket!
.
Merengtem a parton, egy hajó láttán,
oly lágyan, békésen siklott a víz hátán!
Nem gondoltam másra, élni és szeretni,
|