Búzaföldön a kalászok hajladoznak,
káprázatos virágok, napra fordulnak.
Augusztus van, a kombájnok dolgoznak,
üzenet nekünk, lesz kenyér a boltokban!
 
2020.08.01.

Szél
vonzza,
borzolja
szép szívemet,
aranyat kerget.

Ó,
szellő,
szívemet
táncoltató,
aranyat adó.

Lágy
szellő
simogat,
szép szívemben
hagyja örömét.

Óra két mutatója találkozott,
ablak alatt, a lassú léptek neszén,

Dalol a sárgarigó, hangja ragyogó.
a dalolás boldoggá tesz, hát dalolok!

Már hullanak a barnás-rőt levelek,
szüntelen kereslek, ott a fák alatt.

Bizsergés, belül motoszkál valami,
dobogását, egyre jobban hallani.
Te drága ifjú szív, dobogj, csak dobogj,
a szeretet fényét, hordozd, csak hordozd!
 
Míg ütemre kalimpálhatsz, így, vagy úgy,
virágzik az erdő, a világ, az út!
Hová vezet ez az út, mond el kedves,
nem fontos a cél, csak szép lelkem vezesd!
 

Meg tud bocsájtani a makacsság virága?
Vasajtókat döngetni, küzdelem, hiába?
Rózsatövisen tüskét kerülni szüntelen,
Az alázat, az élet virágát művelem.
 
Uram! Hitem tőled senki nem veheti el,
míg szemem nyitva, szívemben mindig ott leszel.
Ha majd egyszer, végleg menni kell, elfogadom,
jóságomban hiszel, elkísérsz fényutamon!
 

Ő a hófehér lelkű kisleány,
dala szálljon fénylő egeken át.
Csengő hangja, dalos csalogányé,
szíve lelke, száz nyíló virágé.
 
Szeme tiszta, mint a hegyi patak,
átütő hangra fakad az ajka.
A kék boldogság járja át szívét,
mint a madárka, szárnya, égszínkék.

2020.06. 30.
 

Valóságos, csendes, az igazi öröm,
szürke hajamon, egy játszi levél köröz.
ritmusos szívem dobban, édes dallama,
mint az álom hegedű éber szólama!

Emlékszel, sétáltunk, hol deli fák éltek,
büszkén álltak, csillagokkal összeértek.
Árnyékukban, lelkedbe zártad a titkot,
szíved kamrájában, lakatot kell nyitnom!

Hajnalcsillag hazája, a te otthonod,
a zárat kinyitottam, rejtett titkodon.
Egy pille szárnyú angyalkát küldtél felém,
látjuk mi még egymást, el nem múló remény!

Ha veled sétálok, sokkal szebb e táj,
tervünk, ültetünk egy- két szerelemfát.
Szívem alatt magocska, a sejt éled,
első vagy, ki tudja, e jel, új élet!

Testünk, lelkünk, egybeforrt mindörökre,
beérett a szerelemfánk gyümölcse.
Átéltük a szép születés csodáját,
szeretjük életfánk lombkoronáját.
 
 
2020.06.24.

Meredeken, indul a Nap felé,
reszket, sikolt, nem néz visszafelé,
Inába szállt, ó a bátorsága,
magas égben fenn, a biztonsága.
 
Minél feljebb ér, úgy lazul a lánc,
nem követi lidérces látomás.
Nyílt lakatja, a fénylő kapunak,
örvend Isten, dicséri napjukat!

Soha ne feledd,
még mindig szeretlek,
lebegek, egyre lejjebb.
Mint a csapzott falevelek,
létem, tán még kiszínezhetem.

Csillogó szeméből, szép, barna fény,
a jövő szépségeit álmodja.
Boldogság, öröm ül szíve mélyén,
lelkemig elér, csodás mosolya!

Telnek hónapok,
szállnak a sóhajok,
hosszabbak a nappalok.
A csend varázsát hallhatom,
a park, már esti fényben ragyog,
éjszakákon át, egyedül vagyok.
Nézem a csillagokat, és hallgatok,
álmomban Göncöl-szekeremben utazok,
nincsen tiltás, visszaidézem a tegnapot.
Szép emlékek játszódnak le szívemben, jól vagyok,

Elvetették időben, kikelt már a mag,
haragos az égbolt, könnyeit hullajtja.
Hömpölyög a víz, mossa a kiskerteket,
elhoztad mentőövedet, ős természet.
Szivárványt fest magas égre a teremtő,
amit, ma vászonra varázsolt a festő.
Eső után, kacsintgató, sötét tócsák,

A vízparton, kövek, kavicsok,
tükör tóban ringó ladikok.
Vastag ág ússza át a tavat,
már kopogtat, hanyatlik a Nap.
.
A távolból vonat kattogás,
elrobog, mint égi látomás.
Vörösen izzó naplemente,
kerek Hold váltja, éjjelente.