Emlékeim között kutattam.
    A hatvanas évek elején, az általános iskola hatodik osztályába jártam. Mi voltunk a hirhedt "hatodiká"!
Kedvenc magyar tanárunkat soha nem feledjük, míg élünk!

Felfedező körútra mentem,
fejem felett sötét fellegek.
A felhők, északon oszlanak,
szép a napsütötte Toscana.

Hó borította csipkés bércek,
ölelték a kis falut, fészket.
Lenn a völgyben, már élt a tavasz,
házak szemében, virág halmaz.

Hajnali, friss kakasszó
Reggeli méz, kakaó
Délelőtti kifutó
Déli, hangos harangszó
Délutáni, hűs teák
Alkonyi, csendes szeánsz
Éjjeli, csodás álom
Hajnali lét, nem várom

Ma utol ért a szerelem,
érzés, libabőrös lettem!
Párban sétáltunk, édesem,
mint akácméz az életem.

Séta közben ölelsz, kigyúrt
vállad a vállamhoz simul.
Bókjaidtól arcom pirul,
lelkem, mint a rózsa, virul!

Tervezgettük a szép jövőt,
felejthetetlen esküvőt.
Mint orgonasíp, a srácok,
fonnak körénk arany láncot.

Morajlik az óceán, nagy hullámokat vet a szél,
a távolban, körtáncot járó, delfin csapat beszél.
Puha, kóbor, kis bárányfelhők vonulnak az égen,
követik az örömtáncot, ringatóznak a szélben.

Hajnalban álmosan botorkálok,
fehér, fénylő teli Holdat látok.
Kérdem, vajon mit hozhat a jövő?
Választ nem kapok, kerek, mily nagy ő!

Legyen e fogadalom,
vagy spontán szeressük Földünket?

Sok-sok szépség életemben,
táncolnék a végtelenbe!
Igen, ez a világ már más,
tudom, te is így gondolnád.
 
Ha egyszer összeér utunk,
csillagokkal együtt futunk.
Néz ránk a fénylő Esthajnal,
táncolunk, lobogó hajjal!

2020.05.07.

Tavaszi bokrok, cikcakkos ruhája,
áldással telt, szemnek, bűvös csodája.
Élteti a fénylő napunk sugara,
eső áztatta ágak, friss illata.

Tavaszi bokrok, szép, báli ruhája,
áldással telt, szemnek, bűvös csodája.
Élteti a fénylő napunk sugara,
eső áztatta ágak, friss illata.

Kitekintesz ablakodból
anyám,
örök harc volt, minden tél, s
a nyár!
Büszkén vállaltad kemény
sorsodat,
szép arcodon látom
mosolyodat.

"Szeretlek én, jöjj vissza hozzám",
de sokszor dúdoltad, drága, jó Anyám!
Fájó, szép emlék, az álmod tovaszállt,

Rózsakert illatos királynője,
szívnek, és léleknek feltöltője.
Májusi szél lengeti ruháját,
Teremtőnk alkotta szép formáját.

Fiókok mélyén emlékek, szépek,
régi, kopottas, sárgult fényképek
Gyöngyök, illatos réti virágok,
miket összetartanak a láncok.

Reggel Panni meglepte nagymamát,
kíváncsian várta a dagasztást.
Tudod kincsem,-kedvesen szólt nagyi,
jó, ünnep kenyerét dagasztani.

Csendes imák, pihennek a fák,
nem dalol, alszik már a madár,
oly messze tűnő a gondolat,
szél sem rezzenti a lombokat.
 
Picike hangyák a fák tövén,
álmodó természet lágy ölén,
szeretőn ölelő ág-karok,
feledésbe merít bánatot.
 
Viruló erdő, s nyíló virág,
helyre áll a rend, és a világ.
Szívekben szóljon hű szeretet,