cs 03/28/24
Kovácsné Lívia
Szívemben zakatol,
lüktet a vér,
nehezen bírja e gyors áramlást a koszorúér!
Imám száll az égre fel,
segíts engem meg édes Istenem!
Oly kevéske e földi lét,
egy perc és véget ér!
E porhüvely melyben lelkem bezártad,
repülni szeretne, repülni utánad.
Mint két szerelmes gerlepár akik szerelem ittasan ma a csersznyefánkra szálltak,
|
h 03/25/24
Kovácsné Lívia
Megfakult árnyak sokasága
üldöz éjjelente szüntelen,
ha nem ölelsz át kedvesem gyöngéden!
A fájdalom testemet darabokra tépi szét,
mégis, ha veled vagyok
minden olyan szép.
Lelkem izzó tüze még ég,
minden percben szépet remél,
ugye, te is érzed, ha érintem a kezed!
Majd ha eltűnik fejünk fölül a sötét,
vészjósló árnyak serege,
|
h 03/25/24
Kovácsné Lívia
Múlik a nap, nap után,
múlik az éjszaka, éjszaka után!
A körforgás meg nem áll,
mióta világ a világ!
Fúj a márciusi szél,
elfújja álmaim lidércét,
s a reggel még szép napot ígér.
Nyíló virágok illata száll,
oly friss, oly üde,
mint a rügyet bontó fák hegyén
a hajnali harmat első cseppje.
A tavasz már itt van köztünk,
|
Hallgatom szívemnek reményét, vágyát,
Vigyázom, féltem minden dobbanását.
Őrizem lelkem isteni fényét,
Táplálom benne az élet édes izét.
Mert tett nélkül mire jó a lélek,
Öröm nélkül mit érhet az élet?
Szív nélkül halott hangok szólnak,
Magam nélkül ki az, ki dalolhat?
|
Hideget fúj a tavaszi szél,
Dideregnek a fellegek.
Szürkét fest a reggeli fény,
Szívemben sincs kikelet.
Szívemet gyász borítja,
Sötét ruhában járok én.
Lelkem csöppnyi vigaszt keres,
Vergődvén az élet tengerén.
Mennyi kérdés, gondolat
Fejemben válasz nélkül marad.
Nyugalmat nem találva szalad
Minden perc, minden pillanat.
|
h 03/25/24
Dáma Lovag Erdő...
(Erdős Sándor Mosonmagyaróvár)
Szomorú a szívem,
Szomorú a lelkem,
Itt hagytál bennünket,
Drága, jó testvérem.
Virágvasárnapján elmentél örökre,
Érted fáj a szívünk, nem gyógyítja be senki sem.
Jó ember voltál, szeretted családod,
|
Álmodj magadnak egy igaz világot,
legyenek benne szőke fák s hegyek,
legyenek benne seholsincs virágok,
és közöttük valahol én is ott legyek.
Álmodj lelket megtört hű szíveknek,
legyenek benne megtért emberek,
kéket adj sötétbe borult egeknek,
de alattuk valahol én is ott legyek.
|
p 03/22/24
Dáma Lovag Erdő...
/Március 21/
Köszöntelek, Tavasz!
Lelkek újulása.
Ragyogó nap, madár dalolása.
Isten hozott, napsugaras kikelet!
Madár rakja szorgosan a fészket.
Szívek felvidulnak,
Tavasz a reménynek új szívet adnak.
Köszöntelek, tavasz!
Zöld levél fakadással,
Rigó boldog füttyével,
Hóvirág nyílással,
Gerle búgásával!
|
cs 03/21/24
Kovácsné Lívia
Szívemben reszket a magány,
kitörni onnan oly régen vágy.
A fájdalom, mely elkisér, ragaszkodik
hozzám mindenképp, pedig jó lenne pár
fájdalommentes tél, tavasz
vagy nyár.
Hiába minden,
testem nem szabadul,
lelkemben ádáz csata dúl,
s majd, ha véget ér e földi út,
lelkem is felszabadul!
Elszáll egy szebb világba,
|
cs 03/21/24
Kovácsné Lívia
Millió gondolat kavarog bennem,
mi lenne helyes,
mit kéne tennem!
A fájdalom, mely oly régóta velem tart
utamon,
nem hagy el, pedig úgy érzem, már-már
untatom!
Összeszorított szívvel tűröm a fájdalmat,
hiszem, hogy életem még valami széppel
kápótolhat!
Szívem még tűri a fájdalmakat,
és reméli,
|
cs 03/21/24
Kovácsné Lívia
Angyalként szálltál a földre, kedvesem,
s én azonnal beléd szerettem!
Szerelmem, én rád oly sokat vártam,
s oly sokszor a szívemet neked kitártam!
Mikor végre eljöttél,
rohantam karodba,
s te magadhoz öleltél!
Testünk aranyszálként fonódott össze,
szerelmünk így lett beteljesülve!
Én édes szerelmem, vágyunk nem szűnik
|
cs 03/21/24
Kovácsné Lívia
Tavaszi szél játszik a barackfa illatos,
halványrózsaszín virágainak törékeny szirmaival.
Virágszirmok sokasága, mint télen a hópihék, szállnak,
s a tavaszi szellővel egy csodálatos keringőt járnak!
Így táncoltál bele a életembe
egy tavaszi napon,
s a múzsám lettél egy szivárvány színekben
pompázó délutánon!
Bár plátói e szerelem,
|
Elballagott mellettem az idő,
hozta mélyülő ráncait,
kezembe rakta emlékeit,
rég elfeledett koloncait.
Már másként látom azt a kort,
másként élném, ha tehetném,
az álmokat csak álmodnám,
de már nem kergetném.
A rozsdás kertkaput
magam után bezártam,
elrepülő ifjúságom
mögöttem hagytam, lezártam.
|
cs 03/21/24
Bíróné Marton V...
Családalapításhoz anya, apa kell.
Kérdezem a ráncos arcú nagymamát, hogyan élte át női mivoltát:
|
sze 03/20/24
Kovácsné Lívia
Lassan elmúlik a tél,
kertek alatt a természet új életre kél.
Madárcsicsergés ébreszt már hajnalban,
ég pírja féltőn öleli a természetet karjába,
s reggelre felragyog a nap első sugara,
fényével a tájat átkarolja.
Ébred a táj,
nyílik a sok szinpompás tavaszi virág,
illatuk a tavaszi széllel messze száll.
Itt tavasz, nincs visszaút,
|
sze 03/20/24
Kovácsné Lívia
Álmodom,
egy csodálatos szép mesét álmodom,
hogy kedvesem, téged ölel
a két karom.
Álmodom,
hogy újra az enyém vagy
egy illatos hajnalon.
Lila akác bódító illata száll,
s a szívem a szívedre
újra és újra rátalalál.
Forró csókod ég a számon,
testemen a vágy tüze táncol,
ez a mámoros hajnal magáévá tesz,
|
4. Vers
A Holló és az átok
Jaj, jaj, sajog a szív!
A bánat öl meg
a Holló karmaiban itt.
Ó, én szép Szerelmem,
ne hagyj meghalni!
Ebbe a földbe,
ne engedj temetni.
Jer értem Kedvesem!
Vigyél el magaddal!
Fogd meg két kezem,
ne legyek magamban,
elfogy az erőm... látni akarlak.
|
5. Vers
Szerelem...szerelem
Szerelem, szerelem,
Mért is hittem neked?
Megcsaltad az én árva,
Én árva szívemet.
Miattad nem alszom,
Miattad szenvedek,
Nem szeret a Rózsám,
Elhagyott engemet.
Mást ölel két karja,
Mást csókol az ajka,
Szerelmes énekem,
Szemem is siratja.
|
1. Vers
A te gyönyörűségedre / Óda
|
k 03/19/24
Bíróné Marton V...
Teremtőm, köszönöm, hogy már szép korú lettem.
Hogy mennyi van még hátra, bizony nem kérdezem.
Minden napnak örülök, szeretem családom.
Kinn virágok, madarak, kis cicám viháncol.
De elhunytak szüleim, férjem, testvéreim,
barátaim, korombeli egy él, más senki.
Fájó hiányérzet már nem múlik el soha,
De emlékverset írok mindenkiről sorban.
|